Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása
esetben veszélyes főként azért, mert nagy tömegű jég rakódik le a növényekre, és azokon a jég nagy súlya okoz károkat. A meglevő esőztető berendezéseink fagyvédelemre való felhasználása elsősorban a csőhálózat növelését, és mint említettük kis intenzitású szórófejekkel való felszerelését kívánja meg. A MA-200-as esőztető berendezés 64 db SB 40-es szórófejjel, háromszög-kötésben és körkörös üzemmel mintegy 7 kh területet véd meg. * Az öntözési módok és öntözési eljárások kombinációjából adódó öntözési berendezésekkel itt azért nem foglalkozunk, mert ezt több a közelmúltban megjelent könyv részletesen tárgyalta (Oroszlány I: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban, Bpest, 1965., Esőszerű öntözés számokban, szerk. Marjai J. Bpest, 1966. Az öntözés kézikönyve, szerk. Kovács G. Bpest, 1968.). Vízfeleslegek az öntözéskor Öntözéssel csak akkor érhető el a várt nagyobb termés, ha az adagolt öntözővízmennyiség nem több, s nem kevesebb mint amennyit a talajban kár nélkül tárolni lehet. Kisebb baj származik abból, ha kevesebb vizet adagolunk a kelleténél, mert ez esetben legfeljebb a tervezettnél rövidebb idő elteltével kell megismételni az öntözést. A nagyobb hibát akkor követjük el, ha több vizet adagolunk a talajra, mint amennyit az kár nélkül be tud fogadni. Ilyenkor túlöntözést végzünk. A túlöntözéskor lényegében kettős károsodás következhet be. Károsodást okozhatunk — az öntözött növényekben és — a talajon. A túlöntözés azáltal tesz kárt a növényzetekben, hogy azok levegőigényének kielégítését rövidebb-hosszabb időre megakadályozza. A vízzel teljesen telt hézagtérfogatú talajban a rizs kivételével az összes többi növény hajszálgyökerei elsőnek halnak el. A gyökérzet lélegzésének lehetőségei leromlanak és hajszálgyökerek hiányában a táplálóanyag-felvétel is korlátozódik illetve teljesen megszűnik. Ha a talaj vízzel való telítettsége tartós, úgy a növényzet nemcsak megsínyli a túlöntözést, hanem el is pusztul. Öntözések alkalmával az átnedvesedett talajrétegek mindig a szántóföldi vízkapacitásuk teljes telítettségének elérése után adnak át nedvességet az alsóbb talajrétegeknek. Szemcseösszetételük 35—45 százalékánál több agyagot tartalmazó, tehát a kötött talajok — ha szerkezetnélküliek vagy legalábbis nem tartalmaznak elegendő vízellenálló morzsát — öntözéskor szintén vízkapacitásuk határáig telítődnek vízzel. Eközben hézagaikból a levegő teljesen kiszorul. A kötött talajok víztartó képessége ugyanis olyan nagy, hogy telítettségük esetén a levegő számára nem marad bennük hézag. Márpedig öntözött területeink jelentős része e talajok közé tartozik. A tartósan morzsalékos szerkezetű talajok hézagai az öntözés hatására nem omlanak össze, s a 0,03 milliméternél nagyobb átmérőjű hézagokból még a kötött talajok esetén sem távozik el a levegő. A túlöntözésre szinte valamennyi kultúrnövényünk igen érzékeny. A növény szenvedésének legelső jelei színének elsárgulásában jelentkeznek. Ha a túlzott vízellátás tartós, a növény fejlődése leáll, s a vízbőség ellenére is elszárad. Túlöntözés alkalmával a talajból a levegő — rövidebb-hosszabb időre — kiszorul, aminek következtében a talajban ana- erobiózis alakul ki. Anaerobiózis során szünetel a növényi táplálóanyagok feltáródása, és a nitrogénvegyületek denitrifikáción mennek át. Kisebb mérvű túlöntözés rövidebb 192
