Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása
— árasztó öntözéskor kevés víz nem osztható szét egyenletesen, a vízadagok általában 150—250 mm között mozognak, — a talajmorzsákat hirtelen bő vízzel telítik, ezért az öntözővíz talajszerkezetromboló hatása nagy, " — ritkán kerülhető el a komoly mennyiségű csurgalékvíz, ami vízpazarlást jelent, — a nagy vízadagoknak szinte kivétel nélkül jelentős talajvízszintemelkedés a következménye, ami a talajok elszikesedésével vagy elposványosodásával járhat, — a talaj felületének egyenlőtlensége a beázás s a vízborítás egyenlőtlenségét okozza, —- vízzel telik meg a talaj hézagrendszere, s ezzel szinte teljesen kiszorul a levegő a talajból, ami részben a termesztett növények, részben a talajélet számára kedvezőtlen, az árasztáshoz nélkülözhetetlen kisebb földtöltések nehezítik vagy megakadályozzák a talajművelés, növényápolás, betakarítás gépesítését, — az árasztás után csak huzamosabb idő után szikkad meg annyira a talaj, hogy rá lehessen menni akár talajművelő, akár növényápoló, vagy betakarító gépekkel. Hátrányai mellett mindössze egy előnyét említhetjük: végrehajtása könnyű. Hátrányai miatt az árasztó öntözést lehetőleg célszerű elkerülni. Vannak azonban esetek, amikor alkalmazása — szükségszerű és amikor — megengedhető. Az árasztó öntözés a rizstermesztésben nem kerülhető el. A hazánkban is termesztett Oryza sativa — ellentétben az Oryza montana fajtáival — jóformán egész tenyészideje alatt állandó vízborítást kíván. Azok a szovjetunióbeli kísérletek, amelyek a rizs időszakos árasztásával próbálkoztak, kimutatták, hogy így jelentősen kisebb termést várhatunk. A rizs termesztésében hazai viszonylatban tehát szükségszerű az árasztó öntözés. Közismert, hogy a talaj szerkezetét rombolja, ezért a talaj termékenységére gyakorolt hatása is kifogásolható. Mégis kivételesen az árasztó öntözés is javíthatja a talajszerkezetet. A mesterséges gyepek — a füvesherések — öntözés hatására jóval nagyobb testtömeget (szár, levélzet stb.) fejlesztenek. Természetesen a gyökértömegük is hatalmas méretekben növekedik. A talaj szerkezetének létrejötte és tartósítása pedig elsősorban a gyepnövényzet gyökerének tömegétől függ. így az öntözés — még akkor is, ha árasztással történnék — növeli a gyepnövényzet gyökértermését és részesévé lesz a talaj tartósan morzsalékos szerkezetét kialakító hatásoknak. Ezért a gyepek öntözése árasztással is megengedhető, ha jobb és gazdaságosabb módszert nem lehet választani. Hasonlóan szerkezetépítő a bolgár „kalitkás” (fitterás) árasztás is. Ezekben a kertészetekben évről évre vagy legalább kétévenként 200—300 q kh istállótrágyát használnak. A hatalmas szervestrágya-adagok szerkezetépítő hatását az évenként 8—12-szeri — aránylag kis öntözővízadagokkal folytatott — öntözés nem tudja lerontani. Nagy kézi munkaerő igénye miatt mégis alkalmatlan a nagyüzemi termelésben. Egyéb szántóföldi növények öntözése árasztással feltétlenül elítélendő. Ismételt használata a talajszerkezet tönkretételéhez, a talaj termelékenységének a rohamos csökkenéséhez vezet. Az árasztó öntözés természetes és mesterséges gyepek öntözésekor megengedhető. Hátrányos tulajdonságai bizonyos mértékig csökkenthetők. A talajművelés, vetés, növényápolás, betakarítás gépesítése jobban megoldható, ha az árasztáshoz kiképezendő kalitkákat a lehető legnagyobbra méretezik. Ehhez a vízszintes talajfelület adja a legjobb lehetőséget. A kalitka elválasztó töltések kiképzésének kubáni módszere a növénytermesztés valamennyi munkájának szinte teljes gépesítését lehetővé teszi. A kubáni módszerrel épült rizstelepek tábláin a téglalap vagy trapéz alakú kalitkák párhuzamos sorokban helyezked164
