Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása
— a sok és széles forgó, a műveletlenül maradt sarkok és szegélyek még inkább rontják a termőterület kihasználását, — a sok hosszú állandó csatorna fenntartása, karbantartása és tisztogatása igen sok kézi munkaerőt igényelt, — a hosszú, öntöző- és csurgalékvizet vezető földcsatorna szivárgási vesztesége a talajvízkészletet növelve posványosodást, szikesedést okozott, a sok veszteség miatt az öntözővíz kihasználása kicsi, — a sűrűn elhelyezett csatornák szegélyein, rézsűin, a szögletekben műveletlenül maradó terület állandó jellegű fészkei a rovarkártevők és növénybetegségek terjedésének váltak gócaivá. Ezek a hátrányok kisüzemekben kevésbé érezhetők, könnyebben kiküszöbölhetők. A mezőgazdasági nagyüzemek azonban az állandó csatornás öntözési eljárás rengeteg hátrányát nem bírják sokáig elviselni. A gyakorlat követelő igényeinek kielégítésére dolgozta ki Delinyikajtisz az ideiglenes csatornás öntözési eljárást. Ez az öntözési eljárás lehetővé teszi — az öntözött táblák méreteinek növelését. Ezáltal megoldható a gépesítés, így csökken a művelési költség, — az öntözött táblák talajának sokkal kisebb százalékát foglalják el a csatornák, s ezzel a terület- és termésveszteségek csökkennek, — az állandó csatornák hosszának csökkenése együttjár a szivárgási vízveszteségek csökkenésével és ezzel korlátozódik az öntözött területek elposványosodásának vagy másodlagos szikesedésének veszélye, — az ideiglenes csatornák minden évben gépi munkával készülnek (49. ábra), és ugyancsak gépekkel bontják el, karbantartásukhoz — ellentétben az állandó öntözőcsatornákkal — kézi munkaerőre nincs szükség, — az ideiglenes csatornák rendszerint vetés után készülnek, s így nem maradnak műveletlen szegélyek és sarkok, mivel jelentős mértékben csökken a gyomfészkek, a rovarkártevők és a növényi betegségek terjedésének lehetősége. Hazánkban Oroszlány készítette el az első ideiglenes csatornás eljárással működő és azóta is üzemben levő kisújszállási kísérleti gazdaság műszaki tervét. Az ideiglenes csatornás öntözési eljárás bevezetésének feltétele nem csupán az öntözőtelepek építése. Tervezőmérnökeink ugyan már 1951-ben kezdenek ilyen módon tervezni. Az új elvek szerint épített telepek hasznosítása azonban késett, mivel nem voltak kidolgozva, illetve helyesen megoldva a következők: — Milyen munkagépekkel húzható ki, illetve temethető be az ideiglenes csatorna? — Hogyan, melyik irányban, milyen esésben haladjanak a csatornák az öntözött táblákon ? — Milyenek legyenek az ideiglenes csatornák méretei, mekkora legyen vízszállítóképességük ? — Milyen minimális magasságú üzemvízszint elegendő ahhoz, hogy az ideiglenes öntözőcsatornákban az öntözővíz uralja az öntözendő területet? — Hogyan alakítható ki az ideiglenes csatornák egyenletes fenékesése a sokszor egyenlőtlen felszínű táblákon ? Ezek és az egyéb nehézségek érthetővé teszik, hogy az ideiglenes csatornás öntözési eljárást — minden előnye ellenére is évekig — az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 2—3 kísérleti gazdaságán kívül csupán néhány termelőszövetkezet és állami gazdaság alkalmazta. Az ideiglenes csatornás öntözési eljárás magyar úttörője Oroszlány volt, kinek munkássága nyomán elkészült az első magyar gyártmányú csatornanyító eke prototípusa. A sorozatgyártás és a külföldi import eredményeként ma már több típusa kapható. 155
