Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 4. Az öntözés elvi alapjai
Célul tűzhető ki: — teljesen vízszintes, — két vagy több síkú vízszintes terep kialakítása, — egyirányú egyenletes esés, — két- vagy többirányú egyenletes esés létrehozása. Az égy vagy több síkú vízszintes terep kialakítása elsősorban az árasztó öntözés szempontjából előnyös. Ezért ilyen tereprendezésre főleg rizstelepeken kerül sor. A vízszintesre rendezett rizstelepeken ugyanis könnyen megoldható a rizs számára kedvező egyenletes sekély vízborítás. A rizst vetésforgóban termesztik. Ezért az így rendezett terepen egyéb módon is öntöznek. A vízszintes felszínű talajon az áztató öntözés árasztott barázdákkal is lehetséges. Vízszintes területen csörgedeztető öntözéssel még alig próbálkoztak. Az egyirányú egyenletes esésű táblák kialakítása főleg a csörgedeztetett barázdás és a különböző csörgedeztető öntözéseknek kedvez. Az ilyen terepfelszín kialakítására olyan rizses vetésforgóban is szükség lehet, amelyben a rizs a területnek csupán kisebb részét borítja. Az egyirányú esés kiképzését indokolhatja a talaj gyenge vízáteresztőképessége, sőt sekély termőrétegűsége is. Az egyirányú egyenletes esés ugyanis egyrészt a vízfeleslegek gyors távozását segíti, másrészt kialakítása általában kisebb mérvű nyesést, földmozgatást kíván, mint a vízszintes terep. Két- vagy többirányú egyenletes esést főleg olyan kisüzemi öntözésekhez alakíthatunk ki, ahol oldalas vagy hátas csörgedeztető öntözést tervezünk. Az ilyen terepnek jelentősége lehet a szennyvízöntöző telepeken is. Mivel a tereprendezés igen komoly műszaki és talajtani ismereteket igénylő földmunka, csak akkor célszerű hozzáfogni, ha; ■— a felületi öntözés még a tereprendezés ellenére is célszerűbb, gazdaságosabb, mint más öntözési mód, — a létesítendő öntözőtelep felszínalakulása gyűrött, de esőztető öntözés egyedül nem lehetséges (pl. szennyvízöntözés). A tereprendezés előtt el kell készíteni a tereprendezés műszaki és talajtani tervét, meg kell vizsgálni, hogy a kedvező talajfelszín kialakítása milyen mérvű nyeséseket, feltöltéseket igényel. Meg kell vizsgálni továbbá a talaj rétegződését és egyéb tulajdonságait is, hogy a talaj termőképessége tartósan le ne romoljon. A megmozgatott föld a 150—200 m3-t is meghaladhatja katasztrális holdanként. Ilyen sok föld mozgatása csak nagyteljesítményű talajgyaluk (szkréperek) és talajegyengetők (gréderek) munkájával gazdaságos. A talaj termőképességének megőrzése, illetve az ennek érdekében végzett megelőző talajvizsgálatok a tereprendezés előkészítésének legfontosabb mozzanatai. Mivel öntözött és öntözhető területeink zöme lösz, öntés, réti-agyag és szikes talajokon terül el, terep- rendezéskor főleg az ilyen talajok problémái kerülnek előtérbe. Mély rétegű talajokon, ahol a talaj mélyebb rétegei sem tartalmaznak a növénytermesztés vagy a talaj fejlődése számára káros anyagokat, csupán a termőréteg vékonyodása vagy a biológiailag terméketlen altalajrétegek felszínre kerülése okozhat átmeneti károsodást. Ilyen talajokon is megfontolandó azonban a 20 centiméternél mélyebb nyesés. A termőréteg vékonyítása miatt előálló termékenységcsökkenést bőséges istállótrágyázással ellensúlyozzuk. A tereprendezés után első években a biológiailag terméketlen feltalajra kevésbé érzékeny növényeket: zabot, mezei borsót, bükkönyféléket, napraforgót stb. termesztenek. Sekély rétegű talajokon — szikeken — a tereprendezés azzal a veszéllyel jár, hogy a növényi életre és a talaj fejlődésére káros anyagokat tartalmazó (gleyes, szódás stb.) talajrétegek közel kerülnek a felszínhez vagy a felszínre jutnak. Ez a talaj termékenységének tartós romlását okozhatja. Ezért sekély termőrétegű talajokon a tereprendezéskor a 152
