Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 4. Az öntözés elvi alapjai
henger felső, talajból kiálló részébe. A légmentes tartályból a csövön mindaddig víz folyik ki a henger talaj fölötti részébe, amíg a benne felgyülemlő vízréteg meg nem akadályozza, hogy a víztartályba a csövön (c) át levegő jusson. így egyenletes vastagságú vízborítás adható, mert a vízréteg csökkenésekor a cső vége szabaddá válik. A csövön át levegő tódul az edénybe, s annyi víz juthat ismét a hengerköpenybe, amennyi a cső végét elzárja. A tartályból felhasznált víz mennyisége egy azzal összefüggő üvegcső révén állandóan ellenőrizhető. így könnyen megállapítható, hogy időegység alatt hány mm víz szivárog a talajba. A víznyelés eleinte gyors, majd lassul, s végül közel állandó értéket vesz fel. Ezt az állandó értéket 1 m2-re vonatkoztatva filtrációs együttható-nak nevezzük s ,,K”-val jelöljük. Várallyai a talajokat 4 csoportba sorolja aszerint, hogy víznyelésük 25 mm/óra 50 mm/óra 100 mm/óra 400 mm/óra Münz—Lainé készülékkel mért K állandóval jellemezhető. A Münz—Lainé készülék hibája, hogy a hengerből, a talajba nemcsak lefelé, hanem oldalirányba haladó szivárgás is lehetséges. Ez az oldalirányú szivárgás pedig a szivárgási értékeket szinte felhasználhatatlanná teszi. Az oldalirányú szivárgást kiküszöböli a Tyimirjazev Akadémia által szerkesztett készülék, amely két egymásba illeszthető hengerből áll. A hengerekben a Münz—Lainé készüléknél ismertetett elv alapján állandóan egyforma vastagságú vízréteg tartható. A mérőkészüléket úgy helyezik el a területen, hogy a hengerek peremét 45 cm mélyen a talajba nyomják. Ezután a víznívót kívánt magasságra beállítva a belső hengerhez tartozó víznívó- mérőn leolvasható vízszint-süllyedésből állapítják meg azt a vízmennyiséget (vízoszlop milliméterben kifejezve), amelyet a talaj meghatározott idő alatt áteresztett. — A külső henger vízszintsüllyedését figyelmen kívül hagyják, mivel ennek csak az a szerepe, hogy az oldalirányú szivárgást kiküszöbölje. A talaj víznyelő képességének meghatározására alkalmas eljárást dolgoztak ki még Kacsinszkij A. N., Rabinovics L. J. és mások is. Hazánkban Hank 50X50 centi- méteres bádogkeretet, Oroszlány 1 m hosszú barázdaszakaszokat ajánl szivárgási próbák, illetve a talaj víznyelőképességének meghatározására. A talajfelület alakulásának szerepe felületi öntözéskor Felületi öntözéskor az öntözővíz a talaj felületén mozog. Különösen áztató és csörge- deztető öntözés esetén befolyásolja az öntözővíz mozgását a barázdák fenekének vagy a sávok felületének simasága, egyenletessége. Árasztó öntözésnél viszont a terület egyenletes elbontásában van szerepe a talajfelület egyenletességének. A kiemelkedő és bemélyedő talajfelület komolyan akadályozza a vízelosztás egyenletességét mind az áztató és csörgedeztető, valamint az árasztó öntözések esetében. Az áztató és csörgedeztető öntözési módszereknél ugyanis a talajfelület egyenetlenségei gátolják az öntözővíz továbbhaladását. Ezzel pedig a mélyedésekben megnövekszik az öntözővíz beszivárgásának időtartama, a kiemelkedésekben pedig rövidül. Következésképpen a barázdák, sávok mélyedéseiben a kelleténél több víz szivárog a talajba. Túl- öntözés jön létre. Ugyanakkor a kiemelkedések talaja nem nedvesedik át kellő mértékben, vagy teljesen szárazon marad. 10* 147
