Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
3. A felszíni és felszínalatti vízrendezés
19 4. erősen áteresztő talajra = 0,03-0,04-0,05 j értékei: 1. kopár sziklára = 0,22-0,26-0-,30 2. rétre és legelőre = 0,17-0,21-0,25 3. szántóra és erdőre = 0,07-0,11-0,15 4. zárt erdőségre, laza hordalékkúpra és sivó homok- területre = 0,03-0,04-0,05 A talaj felszínére érkező és elfolyó viz hidrológiai és hidraulikai kérdéseivel a Kultűrtechnika I. tantárgy foglalkozik, ezért ezeknek részletezése e helyütt nem szükséges. 3. A felszini és a felszinalatti vízrendezés Az üzemi vízrendezés egyik alapvető feladata a talajviz szintjének a növényzet számára optimális mélységben tartása. Nyilvánvaló, hogy egy-egy üzem területén lehetetlen ezt megvalósítani, hiszen a kialakított vizrendezési müvek közel állandók, viszont az optimális talajvizmélység talajtól is függ,de elsősorban a növényzet szerint más és más. A növények gyökérzete különböző mélységig hatol be a talajba. Pl. a tavaszi árpáé alig 1 m mélységig, ugyanakkor a lucernáé 6-8 m-ig is behatol. Ezt a vízrendezésnél teljes mértékben nem vehetjük figyelembe. Célszerű Possewitz optimális talajvizszint értékeit figyelembe venni, növénykultúrák szerint: rét 0,5-0,6 m legelő 0,6-0,9 tt szántó 0,9-1,2 ti répa és lucerna 1,2-1,4 tt borsó,szőlő, komló 1,4-1,6 ti gyümölcsfák 2,0-2,5 tt Természetesen ezek a mélységek a talajminőségtől is függ-
