Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
1. A vízrendezés fogalma, csoportosítása. Üzemi vízrendezés
zek a legelő elsavanyodását okozzák, sőt sás, nád is elszaporodik. Ezek a területek a májmétely melegágyai lehetnek. A rétek, legelők talajának vizháztartását rétszellőztető-henger- rel javíthatjuk, amely biztosítja - károkozás nélkül - a talaj levegőztetését és a csapadék beszivárgását segiti. A káros hatás csökkentésének két módja vem: hidrotechnikai és agrotechnikai. A hidrotechnikai eljárás keretében levezetünk vizet, de szükség szerint vissza is tartunk a csatornákban. A visszatartás hatékonyságát agrotechnikai módszerekkel fokozhatjuk. Itt - vízgazdálkodási szempontból - cél a lehullott csapadék területen tartása, hogy* az ott szivárogjon be a talajba, ahol leesett. Ezt a szántás helyes végrehajtásával /általában lejtés irányára merőlegesen, belvizes területen azzal közel párhuzamosan, minél sűrűbb barázdákkal/, mélyszántással, őszi mélymüveléssel, vagy áltálajlazitással érhetjük el. A mélyszántással időszakosan 30-40 %-kal is növelhetjük a talaj hézagtérfogatát és igy a vizbefogadóképességet, az alta- lajlazitással 15-25 %-kal. A vízrendezés és az üzemi vízrendezés feladata a terület domborzati viszonyaitól függ. Sikvidéken, kisesésü és rendszerint mezőgazdaságilag müveit, vagy növényzettel boritott terepen a lehullott csapadék nagy része visszamarad, beszivárog a talajba, elpárolog, vagy a felületen marad, káros vizként. A beszivárgó vizek mennyiségét - a növényzet igényeit figyelembe véve, a gazdaságosság határáig - növelni kell. mig a káros vizfölösleg levezetéséről mesterséges létesítményekkel kell gondoskodni.
