Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

1. A vízrendezés fogalma, csoportosítása. Üzemi vízrendezés

12

III. Legeltetési társulat, rét, legelőterülettel

IV. Öntözés nélküli szántóföldi termesztést folytató állami gazdaság

V. Gyümölcsös és zöldségkertészet

VI. Zömében rizstermesztő termelő szövetkezet

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a területen jó és rossz szerkezetű talajokat is találunk, láthatjuk, hogy az egész területet figyelembe véve komplex feladattal állunk szemben a vízrendezés tervezésénél, ugyanakkor az egyes gazdaságok szemszögéből . rendkívül sok sajátos. többi gazdaságétól eltérő kérdést kell megoldani. Itt következik a vízrendezés csatornahálózatának olyan tervezése, mely a szükséges vetési sorrenddel, a tömbökkel, táblákkal összhangban van. Illeszkedik a szükséges úthálózathoz és figyelembe veszi az építésre kerülő gazdasági központok, üzemek, raktárak, stb. igényeit is. A tervezés alapja pl. a III. területen /2.ábra b.részlet/ a 13. és 14. csatorna. Erre tervezhetjük a III. üzem vízrendezését. Ezek határozott műszáki adatokkal rendelkeznek, igy befogadóképességük meghatározott maximális vízhozamhoz, vizszintekhez kötött. A tervezés eredménye lehet az is, hogy ez a kapacitás sok vagy kevés.

Utóbbi esetben oővitésre van szükség, mely hatással lehet az egész belvízrendszerre, vagy annak egy részére.

Amikor üzemi vízrendezésről beszélünk, feltételezzük,

bogy- a vízfolyások rendezése és az árvizi biztonság megteremtése megtörtént,- létezik olyan belvizrendszer, amelyben a szóbanforgó gazdaság, illetve üzem vizfölöslege bevezethető /esetleg bővitési igénnyel/.

Az időszakos és rendszeres vizborjtás hatása a következőkben foglalható össze:

1. rontja a talajszerkezetet, kedvezőtlen fizikai, kémiai és biológiai adottságokat teremt,

2. neheziti a talajmüvelést,