Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.6 Nyomásfelületek, abszolút és relatív topográfiák
Geosztrófikus szél 2.20. ábra. Az Ekman-spirális erő miatt a magassággal növekszik, az a eltérítési szög viszont csökken) grafikusan is ábrázolható (2.20. ábra). A mérési adatokból szerkesztett grafikon jól egyezik a 2.20. ábrán bemutatott elméletileg levezethető (feltételezve, hogy a gradiens erő a magassággal nem változik) spirális vonallal, amelyet Ekman-spirálisnak neveznek. Az Ek- man-spirális alapján megállapítható, hogy a szabad légkörben egy bizonyos magasságban (ez a magasság kontinensek fölött kb. 1000, óceánok fölött kb. 500 méterre tehető) a légáramlás iránya és sebessége megfelel a geosztrófikus szélnek. A szabad légkörben a súrlódási szint fölött a vízszintes áramlásokra tehát a (2.4.3-4), ill. (2.4.3-5) összefüggések érvényesek. 2.6 Nyomásfelületek, abszolút és relatív topográfiák A légnyomás területi eloszlásának ismerete alapvető a meteorológiában. Mint láttuk, a légnyomás eloszlásából határozhatjuk meg a bárikus gradienst, a szél sebességét és irányát, a levegőtömegek áthelyeződését. A légnyomás területi eloszlásának rendszerét légnyomási vagy bárikus mezőnek nevezzük. A bárikus mezőt kétféle módon ábrázolhatjuk : 1. az adott magassági szintre vonatkozó légnyomás eloszlását ábrázoló izobártérképpel, 2. adott nyomásfelület magasságát feltüntető nyomástopográfiai térképpel, az úgynevezett abszolút topográfiával. Az izobártérképek tehát valamely z = konstans magassági szintben található légnyomásértékek izometrikus (egyenlőségi) vonalait az izobárokat tüntetik fel. Leggyakrabban a z=0 magassági szintre, vagyis a tengerszintre vonatkozó izobártérké- peket szokták elkészíteni. Az abszolút topográfiák ezzel szemben, valamely p = konstans nyomásfelület különböző pontjainak magasságértékeiből szerkesztett izometrikus vonalakat az izo- hipszákat ábrázolják. A magasságot éppúgy mint a domborzati térképeken a tenger szintjétől számítjuk. Általában a p = 850, 700, 500, 300, 200, 100, 50 és 25 mb-os nyomásfelületek tengerszint fölötti magasságát bemutató abszolút topográfiai térképeket szokták előállítani (jelölésük AT 850 stb.). Vizsgáljuk meg, hogy az abszolút topográfiák izohipszái alapján hogyan határozhatjuk meg a geosztrófikus szél sebességét. Mindenekelőtt azt kell megtalálnunk, hogy a bárikus gradiens hogyan fejezhető ki az izohipszák távolságával. Tekintsük az egymással párhuzamos p, p-dp és p + dp nyomásfelületek függőleges metszetét (2.21. áb56
