Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.4 A légkör mozgásjelenségei
Bárikus gradiens és gradiens erő A légnyomás egy adott vízszintes síkban tapasztalható egyenlőtlen eloszlásának mértékét a bárikus gradiens fejezi ki. A bárikus gradiens szintén vektor, amely az adott magassági szintben levő pontban a legerősebb nyomásváltozás irányát és nagyságát mutatja meg. Értékét úgy határozzuk meg, hogy az adott szintre (például a tengerszintre) vonatkozó légnyomás értékeiből egyenlőségi görbéket (izobárokat) szerkesztünk, s egy adott izobáron fekvő ponthoz húzott érintőre merőleges irányban megállapítjuk a távolságváltozásra jutó légnyomáscsökkenést, azaz a -dpldn értéket (2.15. ábra). A bárikus gradiens által meghatározott erő a. gradiens erő. Értékét úgy kapjuk meg, ha a levegő vízszintes elmozdulását előidéző bárikus gradienst a levegő fajlagos térfogatával megszorozzuk, miután így ez az erő a tömegegységnyi levegőre fog vonatkozni. G(m • s~2) — - — ’-r ■ (2.4.3-1) q dn A gradiens erő egységének meghatározásakor figyelembe vettük, hogy g kg • m-3, p m-1 • kg • s~2 és az n m egységű. A gradiens erő, tehát amint az G dimenziójából kitűnik, a légrészek gyorsuló mozgását kell hogy eredményezze. A tapasztalati tények azonban arra utalnak, hogy a gradiens erő által keltett mozgás gyorsulása egy idő után megszűnik. Például, ha egy levegőrész két egymástól 25 mb-al különböző izobár közötti távolságot fut be, sebessége 60 m • s_1-ra növekednék a gradiens erő hatására. Ekkora szélsebességet azonban rendszerint nem észlelünk a talajközeli súrlódás és a levegőrészek egymás közötti súrlódásának fékező ereje miatt. Az izobárok szerkezetének változatlan fennállásáig általában egyenletes, gyorsulás mentes áramlások figyelhetők meg. A fizika törvényei szerint az elmozdulásnak az erő irányába, tehát az izobárokra merőlegesen a gradiens erő irányába kellene megtörténni. A valóságban ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a levegőrészek mozgása az izobárokkal közel párhuzamosan zajlik le. Következésképp egy további olyan erőnek kell hatnia a mozgó levegőre, amely ezt az iránymódosulást előidézi. Ez az erő a Föld forgásából származik. 50
