Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.4 A légkör mozgásjelenségei
mérsékleti eloszlás hatására kisebb-nagyobb levegőrészek örvényes mozgás közben leválnak. Ez a turbulencia jelensége. Turbulens légmozgások gyakran alakulnak ki akadályok környezetében és akkor, ha meleg talaj fölött hideg levegőtömeg nyomul előre (2.10. ábra c) rajz). A függőleges légmozgásoknak végül igen gyakori előidézője a különböző hőmérsékletű és sűrűségű levegőtömegek találkozása. Ezek a folyamatok eléggé változatosak. Előállhat az az eset, hogy egy sűrűbb hideg és egy kisebb sűrűségű meleg levegőfajta találkozásakor a meleg levegőtömeg a hideg levegő lejtős határfelületén feláramlik (2.10. ábrád) rajz), avagy a gyorsabb mozgású hideg levegő ék alakjában a meleg alá nyomul, és ez a hatás kényszeríti ki a meleg levegő felemelkedését (2.10. ábra e) rajz). Nagyobb kiterjedésű hideg légtömegek kupola alakú határfelületén leszálló légmozgások alakulnak ki, s a magas nyomású légköri képződmények belsejében a talaj közeli szétáramlást ellensúlyozandó szintén leszálló áramlás figyelhető meg (2.10. ábra f) rajz). Olyan esetben, amikor két különböző sűrűségű egymás fölött fekvő légréteg egymással ellentétes irányban mozog, a határfelületen hullámmozgás alakul ki, amelyben szabályos távolságban fel-és leáramlási szakaszok figyelhetők meg (2.10. ábrag) rajz). 2.4.2 Hőmérséklet-változás függőleges légmozgásokban A levegő függőleges mozgásának egyik legfontosabb következménye a függőlegesen mozgó légrészecskék hőmérsékletének megváltozása. Ez az időjárás szempontjából további lényeges folyamatokat (kondenzáció, felhő- és csapadékképződés) eredményezhet. A levegő vízszintes áramlása során is tapasztalunk hőmérséklet-változásokat, ezek azonban általában lassan lezajló folyamatok s csak elég hosszú áramlási pálya mentén mutathatók ki. Ezzel szemben a függőleges légmozgásoknál a jellegzetes hőmérséklet-változások viszonylag gyorsan bekövetkeznek, s már kicsiny függőleges elmozdulás esetén is érzékelhetővé válnak. A folyamat megértéséhez és mennyiségi jellemzéséhez induljunk ki az alábbi termodinamikai megfontolásokból. Tekintsünk tömegegységnyi levegőt, amely zárt térfogatban foglal helyet. Ha ezzel a levegővel hő formájában energiát közlünk, az teljes egészében hőmérsékletének növelésére fordítódik, miután térfogaltágulás nem léphet fel. Az esetben viszont, ha a levegő nincsen zárt térfogatban (mint ahogyan a légkörben nincsenek zárt térfogatrészek), a kapott hőenergia egy része a levegő kitágulását idézi elő, azaz térfogatát növeli meg. Ez viszont a levegőrészre ható külső nyomás ellenében végzett munkát jelent, vagyis a kapott hőenergia egy része mechanikai munkává alakult át. Ha az adott hőmérséklet-növekedésre fordított energia mennyiségét meg akarjuk határozni, ismernünk kell a levegő fajhőjét reprezentáló energiamennyiséget. 38
