Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.3 A nedves, nyugalomban levő tiszta légköri levegő fizikai állapotjelzői

Akkor, ha a formulába e helyett az adott t hőmérséklethez tartozó telítettségi gőznyomás értékét helyettesítjük megkapjuk, hogy a levegő 1 m3-e a különböző hőmérsékleteken hány gramm vízgőzt képes befogadni. Erre vonatkozó néhány adatot a 2.6. táblázat tartalmaz.

2.6. táblázat. Az 1 m3 levegő által maximálisan befogadható vízgőz mennyisége g-ban

/ =-30-25-20- 15-10-5

0

o

o

g-m-3

0,4

0,7

1,1

1,6

2,4

3,4

4,8

6,8

t =

10

15

20

25

30

35

40

°C

g-m-3

9,4

12,8

17,3

23,1

30,4

39,6

51,2

Határozzuk meg a nedves levegő sűrűségét, amelynek hőmérséklete T, nyomása p, s benne a vízgőz parciális nyomása e. A nedves levegő sűrűsége éppúgy, mint minden gázkeveréké, az alkotórészek sűrűségének az összege azaz

q — Pi + s, (2.3.2-3)

ahol tehát g, a száraz levegő, s a vízgőz sűrűsége.

A sűrűségeket az általános gázegyenletből kifejezve (2.3.2-3) így írható:

_ pt 0,623 e 6 RT + RT '

A száraz levegő p{ nyomása DaltoN törvénye szerint

Pi = P~e,

amit a (2.3.2-4) egyenletbe behelyettesítve kapjuk:

p — e 0,623 e Q ~ RT + RT '

(2.3.2-4)

Az egyenlet egyszerűsítésével és rendezésével végül a következő kifejezést nyerjük a nedves levegő sűrűségére:

f^^t1“0’377-^)- (2.3.2-5)

Összehasonlításként írjuk föl a nedves levegővel megegyezőp nyomású és Thőmérsékletű száraz levegő sűrűségét is az általános gázegyenlettel:

Összevetve ezt a (2.3.2-5) egyenlettel azonnal látható, hogy miután a nedves

levegőben oO, tehát a nedves levegő sűrűsége kisebb, mint az ugyanolyan hőmérsékletű és ugyanakkora nyomású száraz levegőé.

3 Éghajlattal

33