Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

5. Az éghajlatelemzés matematikia-statisztikai módszerei - 5.7 Hipotézisek ellenőrzése (feltevésvizsgálat)

5.12. táblázat, f-értékei

szf

10%

5%

1%

0,1 %

1

6,314

12,706

63,657

636,619

2

2,920

4,303

9,925

31,598

3

2,353

3,182

5,841

12,941

4

2,132

2,776

4,604

8,610

5

2,015

2,571

4,032

6,859

6

1,943

2,447

3,707

5,959

7

1,895

2,365

3,499

5,405

8

1,860

2,306

3,555

5,041

9

1,833

2,262

3,250

4,781

10

1,812

2,228

3,169

4,587

15

1,753

2,131

2,947

4,073

20

1,725

2,086

2,845

3,850

25

1,708

2,060

2,787

3,725

30

1,697

2,042

2,750

3,646

40

1,684

2,021

2,704

3,551

60

1,671

2,000

2,660

3,460

120

1,658

1,980

2,617

3,373

oo

1,645

1,960

2,576

3,291

Számítsuk ki először (5.7.2-2) szerint a közös szórást:-Fi

Helyettesítsük be (5.7.2-l)-be:

t =

16 + 21 -20,3 22 + 22-2

16,6-15,8

= 4,26.

1,26 / 22+22

= 0,62.

A szabadsági fokok száma 42, eszerint az 5.12. táblázatból megállapítható, hogy a két minta számtani közepe közötti eltérés nem szignifikáns (a p= 5%-os valószínűségi szinthez szf= 42 esetén 2,01 tartoznék, csak ennél nagyobb t esetén regisztrálhatnánk szignifikáns különbséget). A null-hipotézis tehát, miszerint a két minta azonos sokaságból származik, a vizsgálat alapján fenntartható.

317