Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

4. Leíró éghajlattan - 4.4 Magyarország éghajlata

A téli napok földrajzi eloszlása (4. 23. ábra) hasonló szerkezetet mutat mint a januári középhőmérséklet, legkevesebb (20—25 nap átlagosan évente) az ország nyugati-délnyugati területein, legtöbb (40—70 nap átlagosan évente) északkeleten és magasabb hegyvidékeinken fordul elő. A fagyos napok területi eloszlása (4.24. ábra) hasonló a téli napokéhoz, nyugaton és délnyugaton évente mindössze 80—90, míg hidegebb telű északi, északkeleti tájainkon és a magasabb hegyvidékeken évente 120—140 napon süllyed 0°C alá a hőmérséklet minimuma. A nyárias időjárás jellemzője a 25 °C-t elérő és meghaladó felmelegedés. A nyári napok átlagos évi számának földrajzi eloszlását a 4.25. ábrán látjuk. Itt az izometrikus vonalak szerkezete a júliusi izotermák futására emlékeztet, legtöbb nyári nap délkeleten (85—95), a legkevesebb (60 nap alatt) északon és északnyugaton fordul elő. A szintkülönbségek hatása azonban igen jelentős, így például a 700 m magas Dobogókőn évente 19, Kékestetőn 1000 m magasságban már csak 6 nyári nap bekövetkezésére számíthatunk.

A léghőmérséklet gyakorlati szempontból további fontos jellemzője a napi maximumok és minimumok középértéke, a kettő közötti különbség a periodikus átlagos napi ingás és az évi abszolút maximum- és minimum-hőmérsékletek értékeloszlása. A 4.28. táblázatban a napi maximumok és minimumok havonkénti középértékeit és a periodikus átlagos napi ingást szemléltetjük. Igen jellegzetes az ingásoknak az évi változása, legkisebb (4—6°) a legrövidebb nappalú és legborultabb decemberben és januárban, míg a hosszú nappalú és csekélyebb felhőzetű nyári hónapokban a mini272

4.23. ábra. Téli napok átlagos száma Magyarországon