Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.4 Magyarország éghajlata
A sugárzás és napfénytartam alakulása szempontjából kiemelkedő fontosságú tényező & felhőzet mennyisége. Évi középértékének százalékban kifejezett hazai eloszlását a 4.17. ábra szemlélteti. Legkisebb a borultság az Alföld középső területén, ahol évi átlaga alig haladja meg az 50%-ot, s a viszonylagos csekélyebb felhőzetű rész hosz- szan elnyúlik az Északi-középhegység déli peremén. Ennek oka abban keresendő, hogy a hegyvonulatok közel merőlegesen állanak az északnyugatias uralkodó szélre, s így a hegység déli szegélyén esetenként fellépő gyengébb főnhatás felhőoszlató tevékenysége érvényesül. Legborultabb terünk az Alpokalja térsége, ahol az átlagos évi felhőzetmennyiség közel 70 százalék. A felhőzet mennyiségének évi járását a 4.21. táblázatban levő adatok jellemzik. 4.21. táblázat. A felhőzet mennyiségének havi és évi átlagai (%) J. F. M. Á. M. J. J. A. Sz. O. N. D. Év Magyaróvár 74 68 61 61 55 55 51 49 51 60 74 78 61 Keszthely 71 64 58 58 54 52 47 44 47 57 71 76 58 Pécs 70 64 60 60 53 51 44 40 46 56 70 74 57 Budapest 70 65 59 58 54 52 46 43 46 57 71 77 58 Kecskemét 68 61 55 54 50 48 42 39 42 51 64 71 54 Szeged 71 65 59 59 53 51 42 39 42 54 69 75 57 Békéscsaba 72 67 59 58 52 50 41 39 43 54 69 77 57 Nyíregyháza 70 65 56 55 52 53 47 43 45 53 68 74 57 Kekestető 62 63 52 54 49 51 46 35 40 53 64 64 53 A borultság évi alakulása szerint legderültebb időszakunk a nyár vége, míg a gyakori ködképződés miatt decemberben találjuk a felhőzet mennyiségének maximális értékeit. 4.4.3 A légáramlás Szélviszonyaink kialakulásában két tényező eléggé bonyolult kölcsönhatása állapítható meg. Az egyik és a fő tényező az általános légcirkuláció által meghatározott alapáramlás, a másik hazánk és környezetének területén a helyi földrajzi, közelebbről a domborzati viszonyok komplexumából eredő módosító hatás. Hazánk szélklímájának jellemző vonásait az uralkodó szélirányok eloszlását feltüntető 4.18. ábrán mutatjuk be. Az országos szélirányeloszlás alapján a következő sajátosságok rögzíthetők. Az általános cirkuláció északnyugatias irányú vezetőáramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna—Tisza közén érvényesül, a Tiszántúlon ezzel szemben északkeleti az uralkodó szélirány. Az ÉNy-i és ÉK-i áramlások mellett 263
