Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

4. Leíró éghajlattan - 4.4 Magyarország éghajlata

nagyobbik része a nyári félévre koncentrálódik. A szárazsági index jellemző választó vonala, a humid és arid területeket egymástól elhatároló 1-es érték ezen az éghajlati területen halad át (lásd a 3.11. táblázat adatait), tehát a zóna mintegy a nedves és száraz éghajlatú területek közötti átmenetet reprezentálja.

4.4.2 Sugárzás, napsütés, felhőzet

Az éghajlat kialakításánál alapvető az a sugárzó energia, amely a Napból a földfelszínre jut. Számszerű jellemzésére a már ismert globális sugárzás szolgál, átlagos évi összegének területi eloszlását a 4.15. ábra szemlélteti.

4.15. ábra. A globális sugárzás (MJ -m'2) átlagos évi összege Magyarországon

A besugárzás évi összege hazánk túlnyomó részén 4200—4600 MJ • m-2 értékű. A legtöbb besugárzás a Duna—Tisza közének középső területén tapasztalható, s viszonylag nagyobb még a globális sugárzás értéke az Alföld középső és keleti részein. Legkevesebb besugárzásban részesül a nyugati határszél és az Északi-középhegység térsége, ahol alig 4100 MJ -m-2 az évi összeg.

A besugárzás ezen eloszlását két tényező idézi elő. Az első a földrajzi szélesség hatása, amelynek változása éppen a mérsékelt öv középső területein befolyásolja legérzékenyebben a lehetséges besugárzás évi mennyiségét (lásd 3.3. táblázat 1. oszlop).

17»

259