Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.3 A Föld éghajlati képe
Enyhe tengerparti éghajlat alakult ki Európában a Vizcayai-öböl környékén, az Atlanti-óceán francia partvidékén, a Brit-szigeteken, s felnyúlik egészen Dél-Norvé- giáig. Észak-Amerikában megtalálható az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékének középső és északi részén, továbbá Kanada pacifikus partvidékén egészen Alaszka déli partjáig, Dél-Amerikában Chile déli részén, Ausztráliában Tasmania szigetén és Új-Zélandban. A jellemző éghajlati adatokat a 4.12. táblázat tartalmazza. 4.3.4 Hűvös éghajlatok Hideg tél és meleg nyár, tehát nagy hőmérsékleti ingás és alacsonyabb évi középhőmérsékletek a jellemzőik. A közepes és magasabb földrajzi szélességeken levő kontinensek belsőbb területein alakulnak ki, ennek ellenére nem sorolhatók a jellegzetesen arid területek közé, sőt jelentős részükön kedvező vízellátottságot tapasztalunk. Mivel a közepes és magasabb földrajzi szélességek alatt kiterjedt szárazulatok csak az északi félgömbön vannak, ezek az éghajlatok a déli féltekén nem találhatók meg. A hőmérsékletnek évről évre nagy a változékonysága. Ez különösen a téli hónapokra áll. A csapadék évi összege általában 500—1000 mm között váltakozik. Nagyobb része a vegetációs időszakban, nyáron hull le, de a tél sem csapadéktalan. Ez az oka annak, hogy az éghajlati terület vízellátottsága általában kedvező, miután a növények intenzív fejlődésének időszakában elegendő vízmennyiség áll rendelkezésre. A nyári csapadékmaximum oka részben a hőmérsékletjárás, amely miatt a levegő vízgőztartalma nyáron nagy, télen kicsiny. Közrejátszik azonban ebben az óceánok és kontinensek évszakos hőmérséklet-különbségéből eredő monszun-tendencia és az erős nyári felmelegedések miatt megerősödő konvekció is. Ennek következtében erős nyári zivatartevékenység alakul ki. Mivel a hűvös éghajlati övezetnek jelentékeny a meridionális kiterjedése, azon belül az eltérő hőmérsékleti viszonyok alapján három jellemző típus különíthető el. Kontinentális éghajlat hosszabb meleg évszakkal Ez az éghajlat a főtípus délebbre fekvő területein jelenik meg. Az előzőkben ismertetett általános sajátosságokon túl az jellemzi, hogy nyara hosszú, legalább három hónap középhőmérséklete magasabb 18 °C-nál, s nyár derekán nem ritkán 35 °C-ot meghaladó felmelegedés is előfordul. A téli hőmérséklet szeszélyes, zord szakaszok és enyhébb időszakok váltják egymást. A 0° C-nál alacsonyabb középhőmérsékletű hónapok száma háromnál nem több. A téli csapadék egy része hó alakjában hull le, de a hócsapadék mennyisége kevesebb a téli évszak csapadékösszegének a felénél. Ez az éghajlati típus jellemző Európában a Kárpát-medencére, a Balkán-félsziget 250
