Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.3 A Föld éghajlati képe
felé történő eltolódásához kapcsolódik, így az a nyári hónapokban jelentkezik. Télen az övezet a passzátok uralma alatt áll, ekkor az időjárás jóformán teljesen csapadék- mentes. Érdekes sajátossága a szavanna övnek az, hogy a legmelegebb hónap rendszerint megelőzi a legmagasabb napállást, ekkor ugyanis az esős évszak megnövekedett felhőzete gátolja a besugárzás zavartalan érvényesülését. Az esős évszak megszűnése után a szavanna öv számos helyén ismét kisebb hőmérséklet-emelkedés figyelhető meg, míg az alacsonyabb napdelelések hónapjainak csökkenő intenzitású besugárzásával kezdetét nem veszi a valamivel hűvösebb száraz tél. Ily módon a terület nagy részén három jellegzetes évszak különböztethető meg: 1. hűvösebb száraz évszak alacsony napálláskor, 2. meleg száraz évszak az esős periódus beállása előtt, 3. meleg, fülledt, esős évszak. A hűvösebb száraz évszakban jelentős a napi hőmérsékleti ingadozás. A hosz- szabb derült éjszakákon a hőmérséklet gyakran 15°C alá süllyed, a nappalok azonban melegek, de a levegő szárazsága miatt ez a meleg nem nyomasztó. A száraz évszak utolsó szakaszában a felmelegedés egyre fokozódik, a maximumok a 40— 45 °C-ot is elérik s éjszaka sem süllyed 25 °C alá a hőmérséklet. A tikkasztó felmelegedések az esős évszak beálltakor jelentősen mérséklődnek, ám a hirtelen megnövekedő légnedvesség és a felhőzet kisugárzást gátló hatása miatt az éjszakák melegebbek lesznek, nyomasztóvá válik a fülledtség. Az esős évszak rendszerint zivatarok kísérte hatalmas felhőszakadásokkal köszönt be, nem ritka ilyenkor 200—300 mm-es napi esőzések előfordulása sem. Az esős évszak hossza a szavanna övben az egyenlítőtől távolodva csökken, 7—3 hónap között váltakozik. A csapadék éven belüli erős koncentrálódását jelzi, hogy a legcsapadékosabb három hónap alatt az évi összcsapadék 60—80 százaléka is lehull. A száraz évszak kialakulása miatt az évi csapadékösszeg a szavanna övben alacsonyabb, mint az esőerdő övben, a terület túlnyomó részén 1000—1500 mm között változik. Szavanna éghajlat van Afrikában Mali, Niger, Csád és Szudán déli részén, Felső- Voltában, Nigéria északi felén, Ugandában, Kenyában, Tanzánia nagy részén, Angola, Zambia, Rhodesia és Mozambik területén, Dél-Amerikában Venezuelában, Brazília déli felén, Bolívia és Paraguay nagy részén, Ausztráliában az északi területeken (Arnheim-föld, York-félsziget), Ázsiában Elő-India nagy részén, Burma és Thaiföld jelentős területén, Közép-Amerkában a Yucatan-félsziget északi peremén, továbbá Kubában. A főbb éghajlati elemek jellemző normálértékeit a 4.5. táblázat tünteti föl. 16 Éghajlattan 241
