Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.1 Az éghajlati elemek övezetes rendje és azonalitásai
A tengeráramlások eltérő hőmérsékleti jellege fokozza a hőmérséklet azonalitását. Az egyenlítőtől a 40° szélességig a kontinensek keleti partjai melegnyereségben részesülnek, mert ott halad el a meleg egyenlítői áramlás pólus felé forduló ága. Ugyanezeken a szélességeken a kontinensek nyugati partvidékei viszont hűvösek, mert oda a magasabb szélességeket megjárt hidegebb víztömegek érkeznek. A tengeráramlások eltérő hőmérsékleti tulajdonságai miatt a közepes és magasabb földrajzi szélességeken a helyzet éppen fordított, a keleti partok a hűvösebbek, a nyugatiak a melegebbek. A globális hőmérséklet-eloszlásnak ez a törvényszerűsége a 4.11. ábra alapján közvetlenül belátható. A trópusi öv hideg tengeráramlásai legnagyobb mértékben a csapadékviszonyokat befolyásolják. A Föld csapadékeloszlását feltüntető 4.6. ábra jól mutatja, hogy mind a Peru-, mind pedig a Benguela-áramlásokhoz közeli partvidékeken és főként az áramlások hatáskörzetében az óceánok fölött sivatagra vagy félsivatagra utaló csekély csapadékmennyiség hull. Ennek oka az, hogy a levegőt alulról hűtő hidegáramlások fölött inverziós hőmérsékleti rétegződés alakul ki, amely vékony ködtakarót eredményez és lehetetlenné teszi a csapadékot adó konvektiv felhőzet (Cb) kialakulását. Ez a hatás a parti sávban is jól kimutatható, ahol a csekély évi csapadék túlnyomó része apró ködszitálásokból származik. Olyan időszakokban azonban, amikor a DK-i passzát ellanyhulásának következtében elmarad a mélységi hidegvíz-feltörés és a felszíni vízhőmérséklet emelkedik, e száraz területek egy része is bőséges trópusi csapadékot kap. Az érdekes jelenség, amely elsősorban a Peru-áramlás egyenlítőhöz közeli szakaszán észlelhető, ott az évi csapadék hozamok rendkívül szeszélyes ingadozásait idézi elő. így például a Gala- pagos-szigeteken levő San Cristobalban, ahol az évi átlagos csapadék alig 300 mm, a legcsapadékosabb évben 1424 mm, míg a legszárazabban csupán 91 mm hullott. Észak-Peru még szárazabb partvidékén is előfordul olykor 1000—1200 mm -es évi csapadékösszeg. Kimutatható, hogy e területek esetenkénti bőséges trópusi esői mindig olyankor zúdulnak alá, amikor a Peru-áramlás hőmérséklete a szokásosnál jelentősen magasabb, miután ekkor a konvektiv csapadékképződés feltételei biztosítottak. A hidegvíz-feltörés elmaradása az esőzéseken túl további érdekes jelenségsorozatot eredményez. A felszálló hideg víz gazdag oxigénben és ezért planktonbőségével tűnik ki. A planktonban gazdag víz halbőséget biztosít, ami népes madárfauna életfeltételeit teremti meg. Ha a hidegvíz-feltörés elmarad, megcsappan a planktonsűrűség, a halak elvonulnak távolabbi planktonban gazdagabb vizekre, s a halevő madarak tömeges pusztulása következik be, miután ezek parti fészkelő helyeiket nem hagyják el. A perui és equadori partokon, valamint a Csendes-óceán egyenlítői övezetének keleti részén a csapadékos évszak szokásos kezdete december közepére—végére esik. Ha a tengervíz az átlagosnál melegebb, a csapadékos időszakot heves záporok vezetik be. A jelenség a dél-amerikai partokon ,,El Nino” néven ismert, a szakirodalomban is 228
