Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
nek a Föld hőháztartására gyakorolt hatásaival magyarázzák. Ezek az elméletek csupán egyes részletkérdésekre adnak magyarázatot, ma még sok vonásukban tisztázatlanok és problematikusak. Geológiai hipotézisek Az ide vonatkozó elméletek főként a kontinensek helyzetének a földtörténet során lezajlott megváltozásával, a maitól eltérő földgömbi fekvésével igyekeznek magyarázatot keresni azokra az eljegesedésekre, amelyek egykoron (a karbon és perm föld- történeti időszakok során) jelenlegi trópusi területeken léptek fel, másrészt arra a hajdani trópusi klímára, amelyet mai sarkvidéki éghajlatú területeken feltárt gazdag kőszéntelepek bizonyítanak. Ezen elmélet megalkotása Wegener nevéhez fűződik. A szárazföldek föltételezett nagymérvű eltolódása és ezzel együtt a pólusok vándorlása az eljegesedés okát egymagában még nem magyarázza meg, csupán annak helyét indokolja. Általános klímarosszabbodás kellett ahhoz, hogy a pólusok környéke a korábbi és Földünkre nézve természetesnek tekinthető jégmentes állapottal szemben eljegesedjék. WegeNer számításai egyébként a geofizika által erősen vitatott eredményeket hoztak a kontinensek pólusokhoz viszonyított eltolódásának mértékéről. Szerinte például a Spitzbergák karbon időszakbeli földrajzi helyzete az északi szélesség 24. fokának felelt meg, míg Ceylon szigete ugyanekkor csaknem a Déli-sarkon a déli szélesség 82. foka alatt feküdt. További geológiai hipotézisek a hegyképződési folyamatoknak tulajdonítanak éghajlatmódosító hatást. A hegyképződés időszakaiban ugyanis nagy földtömegek emelkednek a magasba és hóval, illetve jéggel bontottakká válnak. Ezeknek a hideggé vált felszíneknek a hűtőhatása nagyobb szomszédos területekre is kiterjed, tehát csökkentik a Föld átlagos hőmérsékletét, s a keletkező nagy hegyláncok módosítják a földi légkörzést. E hipotézisek a IVegener-féle elmélettel szemben kevésbé megalapozottak. 3.4.3 A paleoklimatológia főbb vizsgálati módszerei A geológiai korok éghajlat-ingadozásainak nyomon követésére többféle módszert dolgoztak ki. A geológiai, geomorfológiai és őslénytani módszerek kevésbé pontos nagyvonalú éghajlat-diagnózis felállítására alkalmasak, viszont nagy időtávra is adnak fontos információkat. így például különböző növényi és állati maradványok alapján következtetni lehet adott geológiai rétegek képződésekor uralkodott éghajlati viszonyokra. Az eljegesedés, különösen a gleccserek a felszín alakulásában maradandó nyomokat hoznak létre. Hegyvidéki területeken így hosszú időre visszamenőleg megállapítható a hó- és jéghatár magassági helyzete, ami természetesen összefüggésbe hozható a hőmérséklettel. A különböző kőzetek elszíneződése kapcsolatban áll a hőmérséklettel és a csapadékkal, például meleg éghajlatra utal a vörös színeződés. A ten205
