Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
a geometriai felszínnél valósághübb és jóval komplexebb fogalom, jóllehet szigorú matematikai meghatározása kérdésesnek tűnik. Az aktív burok komplex fogalmának megjelölésére használatos a szubsztrátum elnevezés. A szubsztrátum fogalom használatának célszerűségét a következő példával mutathatjuk meg. Adva van egy erdős terület ahol különböző sűrűségben különböző magasságú fák, bokrok, cserjék és aljnövényzet találhatók, és az erdőállományban ki- sebb-nagyobb tisztások is előfordulnak. Azt a konkrét felszínt, ahol ez esetben a besugárzó energia hőenergiává alakul át, nagyon nehéz volna pontosan meghatározni. A napsugárzás jelentős részét ugyanis a fák lombkoronája fogja fel és veri vissza, bizonyos adagot a bokrok és cserjék levélzete is kap, s így a sűrű erdőállomány talajára már csak egészen kis mennyiségű sugárzás jut, ami ott hőenergiává átalakulhat. Más a helyzet a tisztásokon, ahol a Nap sugarai a környező fák árnyékvetésétől eltekintve zavartalanul eljutnak a talajfelszínre és ott aktivizálódnak hőenergiává. Merőben megváltozik az aktív felszín elhelyezkedése lombhullás után, amikor a napsütés már a sűrűbb állomány talaját is eléri s egy részét a fatörzsek fogják fel. Hasonló problémákkal találkozunk a vízháztartás vonatkozásában is. Az erdőkre hulló csapadék egy részét a lombozat felfogja, s onnan bizonyos mennyiség elpárolog anélkül, hogy az erdő talaját elérné. Az erdő talajára jutó csapadék egy része a fatörzseken csurog le, miközben különböző veszteségeket szenved. A felszínre jutott csapadék jelentős hányadát az aljnövényzet köti meg és lefolyását nagymértékben késlelteti. E folyamatok igen változatosan alakulnak aszerint, hogy milyen fajtájú fákból áll az erdő, milyen a sűrűsége, aljnövényzete, talaja stb. Az erdő nagyon nehezen volna tehát az egyszerűsített felszínmodellbe beszorítható, a tágabb szubsztrátum fogalomba azonban jól beleillik, mert abban jelen esetben egyaránt benne foglaltatik az erdő talajának felszíne, az energia- és vízháztartás folyamatai szempontjából lényeges talajréteg vastagsága, fizikai sajátossága, az erdő növényzete, annak tömege, a növénytársulások, sőt a növényzet habitusának évszakos változása is. A felszín anyaga A szubsztrátum fizikai tulajdonságai közül igen fontos a rövidhullámú sugárzással szembeni visszaverő képesség, az albedó, mert adott sugárzásbevétel esetén ez szabja meg a rövidhullámú sugárzási egyenleg értékét. A 3.4. táblázatban megismerkedtünk néhány felszíntípus jellemző albedójával. Láttuk, hogy a hóval fedett területek a globális sugárzásnak csak 15—20 százalékát hasznosítják, míg a hótakaró elolvadása után a nedves csupasz talaj már a beeső sugárzás 86—88 százalékát is elnyelheti, s a vízfelületek a rájuk eső sugárzási energia 90—92 százalékát aktivizálják. A száraz és világos színű talajok 10—15 százalékkal többet vernek vissza a beeső sugárzásból, mint a nedves és sötétebb színűek. Ezek az energiakülönbségek már közvetlenül érzékelhetők a talajközeli légtér és a talaj energiaháztartásának alakulásában. n* 163
