Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők

3.4. táblázat. Különböző felszínek albedói

Friss hó

0,81—0,85

Régi hó

0,42—0,70

Tengeri jég

0,30—0,40

Száraz tarló

0,30—0,32

Zöld gabona

0,21—0,24

Szántóföld

0,15—0,30

Csupasz talaj

0,12—0,14

(nedves)

Csupasz talaj

0,15—0,18

(száraz)

Homok

0,10—0,25

Fűfelszín

0,18—0,22

Lucerna

0,22—0,24

Lombos erdő

0,10—0,15

Tűlevelű erdő

0,15—0,20

Balaton

0,08—0,12

Tengervíz

0,08—0,10

A globális sugárzás egy bizonyos része a felszínről visszaverődik. A visszavert sugárzásmennyiség a felszín anyagától, színétől, vízzel, növényzettel, hótakaróval borítottságától függ. A felszínnek a rövidhullámú napsugárzással szembeni visszaverő képességét a globális sugárzás egységében fejezzük ki és albe- dónak nevezzük. A következőkben a-val jelölendő albedóra fennáll tehát: Oga^l. Ha a = 0, a felszín a reá eső rövidhullámú napsugarakat maradék nélkül elnyeli, míg a=l esetben az összes sugárzást visszaveri. Az albedo a különböző típusú felszínekre jellemző számérték, s bár nagysága kisebb mértékben függ a napsugarak beesési szögétől, a főbb felszínfajtákra jó közelítéssel megadhatók karakterisztikus értékei. Néhány felszíntípus jellemző albedóját a 3.4. táblázat tartalmazza.

A globális sugárzásból a felszínen megmaradó energiamennyiséget tehát úgy kapjuk meg, hogy a besugárzásból levonjuk a felszín által visszavert energiamennyiséget:

Et = S-aS = S(\-a).

(3.1.2-2)

Az Et energiamennyiséget a felszín rövidhullámú sugárzási egyenlegének nevezzük, azt rögzíti, hogy mekkora a napsugárzás gyakorlatilag A<3,5 spektrumán beérkező és a felszíni reflexió miatt eltávozó tételének a különbsége.

A felszín ezt az Er energiamennyiséget elnyeli, azaz anyaghoz kötött energiává változtatja, ami fokozza a felfogó felszín molekuláinak hőmozgását. A földfelszín azonban maga is elektromágneses sugárzást kibocsátó rendszer, s így energiát veszít. Mint a 2.8.4 fejezetben láttuk, a földfelszín kisugárzása a 10 pm körüli hullámhosszakon a legintenzívebb, tehát az energialeadás a hosszabb infravörös sugarak tartományában történik. A felszín hosszúhullámú tartományban lezajló Ef energiaveszteségét, amely a légkörön át a világtér felé irányul, bizonyos mértékig ellensúlyozza a légkör ugyancsak hosszúhullámú visszasugárzása (£■,). A felszín által kisugárzott és a légkör által a felszín felé visszasugárzott energiamennyiségnek a különbségét a felszín effektiv kisugárzásának (Eh) nevezzük, ami voltaképp a felszín hosszúhullámú sugárzási egyenlege:

Eh — Ef — Ey. (3.1.2-3)

A felszín által sugárzás útján nyert és veszített energia mérlege tehát a következő összetevőkre bontható:

140