Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.12 Ciklonok és anticiklonok
tartós és folytonos csapadékhullás észlelhető az orografikus feláramlás miatt. A szélvédett oldalon viszont a levegő főnsze- rűen leereszkedik, felmelegszik, a felhőzet feloszlik. A hegygerincen átkelő hidegfront ezért álcázottá válik, ugyanakkor viszont a hegység mentén mozdulatlanul fekvő front benyomását kelti (álfront). A melegfrontokat a hegyvonulatok szintén jellegzetesen módosítják (2.65. ábra). Addig, amíg a melegfront felülete érintkezésbe nem kerül a hegygerinc felső részével, a front, annak felhőrendszere és csapadékzónája változatlan marad. Ha a melegfront elérte a hegység tetejét, a hegyvonulat mögött főnhatás érvényesül, itt a felhőzet felszakadozik és eláll a csapadékhullás. A továbbiakban, amikor a front már a hegység mögé kerül, a frontfelület a szokásos alakját veszi fel, és ezzel együtt ismét kialakul a felszálló mozgás csapadékzónája. 2.65. ábra. Melegfront orografikus módosulása 2.12 Ciklonok és anticiklonok 2.12.1 A bárikus mező alapvető formái A bárikus mezőt ábrázoló izobár térképeken a légnyomás egyenlőségi görbéinek legjellegzetesebb alakzatai a zárt koncentrikus izobárokkal körülhatárolt alacsony, illetve magas nyomású területek. Az ilyen alacsony nyomású területek elnevezése ciklon, a magas nyomású területeké anticiklon (2.66. ábra). A ciklonokban a légnyomás legkisebb a képződmény középpontjában és innen a kerület felé növekszik. A bárikus gradiens tehát a ciklonban a kerület felől a középpont felé irányul. A ciklonoknak két fajtáját különböztetjük meg: a mérsékelt övi és a trópusi ciklonokat. A kétfajta ciklon között keletkezésükben, méretükben és a bennük kialakuló bárikus gradiens nagyságában lényeges különbségek vannak. 2.66. ábra. Bárikus képződmények 117
