Papp Gábor - Zsámboki Lajos - Huszár László - Kondorosy Pál: Folyami vízépítés. Tervezési segédlet 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

3. Feladatbeli duzzasztóművek tervezés - 3.1 Papp Gábor: Hidraulikai tervezés, a műtárgy árvízlevezető szelvényének a meghatározása

tüntettük fel. A fontosabb magassági adatokat az alábbiakban foglaltaik

össze:

A bukóéi szintje a tábla szélső állásában: 159,45

Minimális duzzasztási szint: 158,90

Maximális duzzasztási szint: 159,05

Előfenék szintje: 157,40

A kiemelt küszöb magassága: 30 cm,

A süllyesztett utófenék szintje: 156,50

Az utóburkolat szintje: 157,30

A vizláda mélysége: 80 cm

Kiegészítésként megjegyezzük, hogy a billenőtábla magasságát úgy állapítottuk meg, hogy annak , szélső állásában ( oc - 80°) a bukóélet a , maximális duzzasztási szinttől a tulduzzasztás és hullámverés miatt 40 cm-rel helyezzük magasabbra, azaz 159,45 szintre. így a tábla függőleges vetülete "h" a csaptengelytől 2m; M = 1,75 m; p = 2,95m (L. 3,12 ábra).

3.12 ábra

Elvi ábra a tábla feletti átbukás hidraulikai jellemzőinek számításához

A számítást módszertanilag a következőképpen végezzük: az előbbiekben körvonalazott bukóra, egy feltételezett Q főmederbeli vízhozamhoz 156,50 szintű utófenék, a 3.3 ábra szerinti alvizi vizhozamgörbe, valamint a 157,30 szintű utóbürkolat alapján - 80 cm-es vizláda - számítjuk a vizsugár 1 helyét, ah, h mélységeit, és az 1 hosszát.

C 3 1 2 2

Legyen például a Q = 25 m /s főmederbeli vízhozam. A 3.3 ábrából

h = l'90 m, mig a fajlagos vízhozam SL

25 „ „ 3 .

q = — = 2,5 m /s.

58