Papp Gábor - Zsámboki Lajos - Huszár László - Kondorosy Pál: Folyami vízépítés. Tervezési segédlet 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
3. Feladatbeli duzzasztóművek tervezés - 3.1 Papp Gábor: Hidraulikai tervezés, a műtárgy árvízlevezető szelvényének a meghatározása
3.9 ábra A keresztmetszet beépítésének és önduzzasztásának értelmezése 3.1.3 Az utófenék vízfolyás irányú méretének a számítása A főelzárótáblák felett átbukó, ill. az alatta átfolyó víz általában vizugrással csatlakozik az alvizi mederhez. A műtárgynak, ill. a medernek azt a szakaszát, amelyen a vizugrás bekövetkezik, azaz amelyen a rohanó vizmozgás áramlóvá alakul utófenéknek nevezzük. Az utófenéknek a vasbeton műtárgyon belüli helyét a 2.1 és a 2.2 ábrán is feltüntettük. A műtárgy vizfolyásirányu méretének a csökkentése céljából az utófeneket (a szélességét, és a mélységét) úgy célszerű kiképezni, hogy az a vizugárst a táblához visszaszorítsa, ennek megfelelően a vizugrás- nak az alvizhez történő kapcsolódása szabad fedőhengeres, esetleg visz- szaduzzasztott legyen. A vizugrás hidraulikai jellemzői: a vizugrás helye, ah és a h összetartozó mélységek, valamint l hossza. Meg- 12 2 határozott alvizi mederviszonyok esetén a vizugrás kialakulásának a helyét - visszaszorítását - és az említett hidraulikai jellemzőit az utófenék fogazásával, ill. annak süllyesztésével tudjuk befolyásolni. Az utófenék hidraulikai méretezése a fenti jellemzők meghatározásából áll. A Méhész pataki sik tábla alatti átfolyás esetére az utófenékkel és a rajta elhelyezkedő vizugrással kapcsolatos fogalmakat és változókat a 3.10 ábrán foglaltuk össze. A jelölések alapján az utófenék minimális L hossza 51
