Papp Gábor - Andorkó Sándor: Folyami vízépítés (Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1994)
4. Vízmosáskötési-, patakszabályozási mintafeladat
borzát szempontjából dombvidéki. szelíd lejtésit kategóriába sorolható. A lefolyást nagymértékben befolyásoló felszíni takaróréteg és a növényzet változó. A vízválasztó körüli magasabb, meredekebb oldalak összetétele édesvízi mészkő, lösz, teraszkavics és részben erdővel borítottak, 83 ha (déli lejtőn bükk, az északin gyertyán), részben pedig mezőgazdaságilag értéktelen, kopár, vízmosásos területek, 12 ha. Az alacsonyabb oldalakon és a völgyfenéken a talaj kötöttebb, 278 ha mezőgazdasági művelésű, 107 ha rét-legelő, és 40 ha gyümölcsös. A vízgyűjtőn két kisebb település van Debercsény (200 lakos) és Magyamándor (1200 lakos). A terület éghajlati jellemzői: észak-keleti uralkodó szélirány, évenkénti átlagcsapadék 700 mm. A hidrogeológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a medencéknek forrásai nincsenek. A területen két vízmosás (1 sz, 2 sz) található. Az 1. számú 570 m hosszú, 10-12 m széles és 6-7 m mély. A kialakult katlanban az átlagos fenékesés 6,3%. A vízgyűjtője 45 ha. A vízmosás eróziós folyamata a jelenlegi állapotában rendkívül intenzív. A helyi záporok alkalmával a meredek lejtőkön, vizmosásfenéken lerohanó vizek a magukkal ragadt hordalékot az igen rövid, 80-100 m hosszú és viszonylag nagyesésü, 2-3%o, a hordalékkúpon nem rakják le teljes egészében, annak egy része a Debercsényi patakba rakódik le, másik része a Szandaváralja-i patakba kerül, és ott a be- torkollástól 0,9 km-re levő vízhasznosítási célú tározó terében rakódik le. A vízmosás néhány jellemző keresztszelvényét (8 db) a 3. sz., hossz-szel- vényét a 4. sz. rajzon láthatjuk. Az 1. sz, vízmosás megkötése és feltol- t ése csak mérnöki műtárgyakkal lehetséges. A 2. sz, vízmosás kevésbé kifejlett (2-3 m széles, 0,5-1 m mély) megkötése tereprendezéssel, fásítással és rőzsemüvekkel is elérhető. A Debercsényi patak a völgy felső végénél ered és Szandaváraljai patakba torkollik, hossza 3,5 km. A legfontosabb hidraulikai jellemzője az állandó vízszállítás. Emberemlékezet óta a legszárazabb nyári időszakban is, kb. 5-10 lit/s vízhozamot szállít. Helyszínrajzát az 1. sz., hosszszelvényét a 7. sz. rajzon láthatjuk. A geodéziai felvételt a patak balpartján fektetett alapvonalra vonatkoztatva végeztük. Összesen 35 db kereszt- szelvényt vettünk fel, amelyek közül csak a legjellemzőbbeket (9 db) ábrázoltuk a 2. sz. rajzon. A felső szakaszon a fenék esése 7%o, az alsón 0, 3%o, átlagos esése 3,5%o. A 12+70-es szelvényben egy 15 éve épült, 6 m nyílású vasbeton hid van (közúti). Alapozása és állaga megfelelő. A korábbi terv, s a helyi lakosok információja alapján egyértelműen megállapítható, hogy a meder az alsó, kb. 1100 m hosszon fokozatosan feltöl- t ődik. A mederfenék az utóbbi 20 évben 0,7 m-rel került magasabbra, emiatt a fenék esése és a meder keresztmetszete egyaránt lecsökkent. A patak hordalékát megfigyelve az iszaprétegek a durvább homok- és ka- vicsrétegekkel váltakoznak, ami a patak erősen változó vízjárásának következménye. A patak ezen a szakaszon a heves záporok, a hirtelen hóolvadások és a tartós esők vízhozamait levezetni nem képes, gyakoriak (2-3 évenként) a kiöntések. A meder feltöltődésével egy idejűleg a környező te42
