Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVÍZ-HIDROLÓGIAI ADATOK GYŰJTÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA 1974, Oroszlány 1975, 1978) szolgáltak alapul. Az eddigi legteljesebb feldolgozást és értékelést Oroszlány István és munkatársai végezték el. A mintaöblözetekben az észleléseket és a méréseket feltétlenül tovább kell folytatni, sőt bizonyos fejlesztésre is szükség lenne. Nagyobb gondot kellene pl. fordítani a belvízi elöntések nagyságának és az elöntésben tárolt vízmennyiségnek a felmérésére, valamint a vizek minőségének rendszeres vizsgálatára. A VITUK.1 mintaszerűen adta közre a Fehértó-Majsai öblözetben mért 1962-1973. évi adatokat (Molnár 1974). Hasznos volna ilyen adatgyűjteményt a későbbi évekről és a többi mintaöblözet adatairól is közzétenni, a Vízrajzi Évkönyvekben pedig legalább a napi lefolyási adatokat közölni. Az országos, ill. a nagyobb térségeket érintő belvízi adatgyűjtések kezdetben az elöntött területek felmérésére és a belvízvédekezés idején átszivattyúzott vízmennyiség meghatározására szorítkoztak. Az elöntött területeket először az 1940-42. évi nagy belvizek idején mérték föl. Az adatokat társulatonként közölték a Vízrajzi Évkönyvekben. A későbbi évekről az országos összesített adatok is csak hiányosan állnak rendelkezésre. A vízügyi igazgatóságok némelyikénél az 1950-es évek közepétől, zöménél az 1960-es évek elejétől vannak meg - igazgatósági összesítésben - a napi el- öntési adatok és az elöntési foltokat ábrázoló térképek (a belvízvédelmi naplókban). A Vízrajzi Évkönyvekben 1954-től újra közölnek belvízi adatokat: rövid szöveges ismertetést és országos összesített adatot az elöntött területről és a belvízvédekezés ideje alatt átszivattyúzott vízmennyiségről. Az 1980. és az 1981. évi évkönyv már vízügyi igazgatóságonként táblázatosán tartalmazza ezeket az adatokat, valamint a belvízi elöntések időszakát és átlagos időtartamát. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani az ún. belvízi dekádjelentések bevezetésének, melyre - Najmányi Lászlónak, az OVF Vízrendezési Osztálya akkori vezetőjének a kezdeményezésére - 1966-ban került sor (kötelezővé 1967-től vált). A dekádjelentések nemcsak a belvízvédekezési időszakban, de egész évben folyamatosan (dekádonként) készülnek, és belvízi tájegységenként, azaz több belvízrendszer területét felölelő nagyobb térségenként tartalmazzák a legfontosabb belvíz-hidrológiai adatokat: az elöntött területet, a lefolyást (gravitációs és szivattyús bontásban), a különböző hidrometeorológiai adatokat (csapadék, hóvastagság, hőmérséklet, talajfagy, talajvízmélység) és egyéb tájékoztató adatokat (szivattyú-üzemórák, védekezési fokozat stb.). A de- kádjelentéseket - szakaszmérnökségeiktől beérkező adatok alapján - a vízügyi igazgatóságok állítják össze és telexen továbbítják az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezethez. Megjegyzendő, hogy belvízi dekádjelentések - a jelenlegihez hasonló formában - már 1965- ben is készültek, de ekkor még csak igazgatósági összesített adatokkal, sőt az igazgatóságok más (nagyobb részt szöveges) formában már az 1960-as évek elején is dekádonkénti telexjelentésben tájékoztatták a 89
