Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Az 1998/99. évi téli-tavaszi és nyári belvíz tek. A maximális vízborítás országos viszonylatban 62 000 hektárt tett ki. Ennél nagyobb őszi belvíz az elmúlt 50 évben csak 1974-ben fordult elő, amikor 82 000 hektár került víz alá. 1998 december második felében nagyon lehűlt a levegő az Alföld középső és északi részein, a léghőmérséklet tartósan fagypont alá süllyedt. Ennek következtében a talajok legfelső rétegében és az elöntésekben lévő víz megfagyott, és veszteség nélkül ment át a következő évre. Az előzőkben vázolt előkészitő időszak után az 1999. évi februári-márciusi belvizet közvetlenül annak a hatalmas hőmennyiségnek az elolvadása váltotta ki, amelynek fölhalmozódása február 7-én kezdődött. A hóvastagság február 11-én - az Alföld déli részét és a Kisalföldet kivéve - mindenütt meghaladta a 20 cm-t, többfelé a 40 cm-t is (4. ábra). Február 18-ra a hóvastagság az Alföld középső és déli tájain csökkent, de az Alföld ÉK-i részén az újabb havazások következtében valamelyest még növekedett, s nagy területeken meghaladta az 50 cm-t, helyenként a 70-80 cm-t is. A február 20-a körüli fölmelegedés és az esőzések hatására - az ország ÉK- i részének kivételével - a hótakaró február végére nagyrészt eltűnt. Ez EK- en március elején következett be. A hóvastagság időbeli változását néhány alföldi mérőhely adatai alapján az 5. ábrán mutatom be. Ehhez hasonló vastagságú és időtartamú hótakaró legutóbb több mint 50 évvel ezelőtt, 1940-ben és 1942-ben fordult elő az Alföldön, azzal a különbséggel, hogy akkor nem az északi részen, mint most, hanem az Alföld déli részén hullott a legtöbb hó, itt alakult ki 50-80 cm-es maximális hórétegvastagság és kb. 100 mm-es hóban tárolt vízkészlet. Az 1999. február végi fölmelegedés és az olvasztó esők mennyisége az Alföld déli részén nagyobb volt, mint az északin, ahol viszont a hóban tárolt vízkészlet ért el rendkívüli értékeket, néhány állomáson 100 mm-nél is többet! A hócsapadék és az eső összegének február havi területi eloszlását a 6. ábrán követhetjük nyomon. A talajfagy mélységére vonatkozóan kevés megbízható adattal rendelkezünk. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy 1998/99 telén a talajfagy nem hatolt túl mélyre, általában 10-20 cm volt, és sehol sem haladta meg a 30 cm-t. Megjegyzem, hogy 1940-ben és 1942-ben 80-90 cm-es talajfagyot is mértek. Tehát ebből a szempontból az 1998/99. évi tél egyáltalán nem volt szélsőséges, s bár a talajfagy hozzájárult a nagykiteijedésű belvízi elöntések kialakulásához, nem ez volt a döntő tényező. A döntő tényező a hóban tárolt hatalmas vízmennyiség volt, mely a hirtelen fölmelegedéskor nem tudott beszivárogni a vízzel már előzőleg jórészt telített talajba. így hatalmas elöntések keletkeztek, amelyek március 7-én egyidejűleg mintegy 360 ezer hektár földterületet borítottak el. 71
