Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Talajvízfeltörések a Dél-Alföldön 4000. Csapadókösszeg (mm) 3000 (Battor ya+Bé (óscsat ia+Oro! háza)/3 A. X 2000 1936 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 5. ábra. Az ötévi csapadék- és lehetséges párolgási összeg, valamint az évi legmagasabb talajvízállás változása a Maros hordalékkúpján Az ábrákon látható, hogy az ötévi csapadékösszeg kiemelkedően legnagyobb értékeit a Duna-Tisza közi hátságon és a Maros hordalékkúpján egyaránt 1940-41 -re érte el, alacsony párolgási összeg mellett. Érthető tehát, hogy a talajvíz szintje eközben egyre feljebb húzódott, és a következő évek elején a vastag hóréteg esővel kísért elolvadásakor mindenfelé kialakultak a talajvíz- szint-maximumok. A talajvízállás sok helyen, így a vizsgált észlelőkutakban is, terepszint fölötti magasságban tetőzött. Egyes Duna-Tisza közi kutakban a tetőzés már 1940 tavaszán bekövetkezett. Ahol a többéves csapadékösszeg maximuma később állt elő, s ráadásul, a döntő lökést adó „csúcsterhelés” is késett - mint pl. a Maros hordalékkúpján -, ott a talajvízállás is később tetőzött. A 4. és az 5. ábráról továbbá megállapítható, hogy az 1956. évi, az 1966-67. évi és 1970-71. évi talajvizfeltöréseket közvetlenül megelőző években szintén jelentős csapadék-felhalmozódás volt, amely a „tárgyévi” hóolvadások hatására talajvízfeltörésekhez és belvízi elöntésekhez vezetett. 61
