Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

AZ 1940-42. ÉVI KATASZTROFÁLIS BELVÍZJÁRÁS EMLÉKEZETE

A téli belvízindex 60 éves adatsorából mindkét vizsgált tájegységnél kiemelkedik az 1939/40-re és főleg az 1941/42-re vonatkozó érték, jelezve, hogy ekkor minden más esetnél sokkal jobban együtt voltak a rendkívüli belvízképződés természeti feltételei. Az 1940/41-es télre vonatkozó belvízindex a rangsor negyedik helyén áll.

Az egyes beívízképző tényezők - az I. táblázatban elfoglalt helyükből következtetve - a szóban lévő három télen más-más súllyal érvényesültek. 1939/40- ben nagy szerepe volt a sok és jórészt hó formájában hullott csapadéknak, valamint a rendkívüli hideg miatt nagyon mélyre hatoló talaj fagynak. 1939 őszén a talajvíz, bár átlag feletti volt, még nem emelkedett túlságosan magasra, s így kevésbé korlátozta a talaj vízbefogadó-képességét. 1940/41-ben a félévi csapadékösszeg nem sokkal maradt el az előző télitől, de a hóvastagság igen, és a talajfagy is mérsékeltebb volt. Ellenben a talajviz szintje már ősszel szokatlanul magasan állt, s lényeges belvízképző tényezővé lépett elő. 1941/42 telén rekordmagasságú hóréteg alakult ki, a talajfagy éppoly mélyre hatolt, mint két évvel korábban, az októberi talajvízszint magasan helyezkedett el, de nem any- nyira szélsőségesen, mint az előző évben. (A talajvíz majd csak a hóolvadást követően, 1942 tavaszán emelkedett rendkívül magasra.)

A számbavett időjárási tényezők hatvan éves adatsorával végzett eloszlásvizsgálatok azt mutatják, hogy Kecskemét-Kiskunhalas térségében a legnagyobb szélsőségnek az 1942. évi 0,68 m-es hóvastagságot tekinthetjük, mely átlagosan száz évenként fordul elő. A tárgyalt három év téli félévi csapadékösszegei kevésbé ritkák, a közülük legcsapadékosabb 1939/40-es tél 0,353 m-es összege átlagosan 12 évenként fordul elő. Az 1940. februárra jellemző 0,8 méteres talajfagy átlagos visszatérési ideje 66 év. Az 1940. októberi 1,43 m-es talajvízállásnak is igen kicsi az előfordulási valószínűsége, de ezt - a talajvíz adatok egymástóli függősége miatt - nem lehet statisztikailag értékelni. Végül a téli belvízindex 1942-re kapott 5,10-es értékéről azt mondhatjuk, hogy 100 évnél ritkábban fordul elő.

A nyári félév belvízi szempontú értékeléséhez az (1) összefüggéshez elvileg hasonló formában, de nyilván más tényezőkkel, nyári belvízindexet képeztünk. Ennek és a számítási eredményeknek a bemutatását itt mellőzve, csak annyit közlünk, hogy a Duna-Tisza közi térségre elvégzett számítások szerint a nyári rangsor élén az 1940-es esztendő áll (az index kiugróan nagy értékével); az 1941-es év a harmadik, mig 1942 a hatvan éves sor második felében helyezkedik el.

Az összehasonlító hidrológiai értékelésből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy az 1942 utáni, napjainkig terjedő időszaknak az 1940-42. évieknél kevésbé súlyos belvizeit nemcsak a vízrendezés fejlesztésének és a hatékonyabb belvízvédekezésnek, hanem a szerencsésebben alakuló idő53