Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

AZ 1940-42. ÉVI KATASZTROFÁLIS BELVÍZJÁRÁS EMLÉKEZETE

síki területekről lezúduló vizeket csak nagy üggyel-bajjal és csak részlegesen lehetett visszatartani. 1942 márciusában 50 millió m3 „vadvíz” zúdult Szeged környékére.

Az Alföld peremén a dombvidékről lefutó külvizek és az átszakadt (vagy átvágott) felfogó csatornákból kiömlő, a határainkon túlról is érkező vizek tetézték a gondokat. A belvízlevezető főcsatornák - és műtárgyaik - szűk keresztmetszete és elhanyagolt állapota is rengeteg tennivalót igényelt, különösen 1940-ben és 1942-ben, amikor a rendkívüli hideg és a hófúvások következtében a csatornák fenekét vastag jégpáncél borította. Az Algyői-főcsatornából 1940 márciusában robbantással távolították el a 0,8-1,2 m vastag jeget. A Nyírségben sajátos problémát okozott, hogy a fölemelkedő talajvíz hatására a gyenge állékonyságú csatomamedrek „összefolytak”.

A védelmi munkálatok feszített tempójára jellemző, hogy a három év alatt - 25 millió m3 föld megmozgatásával - 11 000 km új csatornát építettek, a belvízi szivattyútelepek teljesítményét - több új telep létrehozásával - 70 m3/s-mal fokozták, s további kb. 100 m3/s-os teljesítménynövelést értek el az üzembe állított hordozható szivattyúkkal.

A kormány a megrongálódást közutak és vasutak helyreállításáról és a belvízkárosultak megsegítéséről sürgősen intézkedett (vetőmagjuttatás, adótörlés, segély a lakóházak újjáépítésére stb.). Kállay Miklós miniszter- elnök 1942 márciusában, nem sokkal kinevezése után, személyesen járta be a belvízzel legjobban veszélyeztetett térségeket. Dél-alföldi útján kijelentette: „Olyan intézkedésekre van szükség, hogy a mai állapotok meg ne ismétlődjenek” (DM 1942).

Az ár- és belvízvédelmi tapasztalatok nyomán átértékelték az állam kötelezettség-vállaló szerepét. Már 1940-ben világossá vált, hogy „a vízkárok okozta terméskiesés nem kizáróan az érdekelt birtokos egyéni vesztesége, hanem az ország közgazdaságáé”, tehát a vízrendezés nemcsak magánérdeket, de közérdeket is szolgál, s ebből kifolyólag egységes irányítást igényel (Trümmer 1941). Nem véletlen, hogy ekkor újult erővel merült föl a vízrendező társulatok államosításának gondolata.

Hidrológiai értékelés

Az 1940-42. évi katasztrofális belvízjárás óta eltelt fél évszázad alatt - az döntési adatok tanúsága szerint (OVH 1984, Pálfai 1988) - hasonlóan súlyos belvízi helyzet nem alakult ki. Kérdés azonban, hogy ez a kedvezőbb időjárásnak, vagy a közben végrehajtott vízrendezési munkálatoknak és a hatékonyabb belvízvédekezésnek köszönhető-e? A választ a belvízképződésben szerepet játszó főbb hidrológiai tényezők hosszabb időszakot átölelő összehasonlításával adhatjuk meg.

Az 1940-42. évi belvizeket előidéző időjárás rendkívüliségét már a korabeli vizsgálatok is föltárták. Lászlóffy (1941) rámutat arra, hogy a téli—ta45