Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Aszálystratégiai kérdések
Aszálystratégiai kérdések süllyedt, kedvezőtlen vízháztartási helyzet állt elő (sok kis tó kiszáradt, a gyümölcsösök, erdők vízhiányban szenvednek stb.). A kedvezőtlen vízháztartási helyzet többek között két kérdést vet föl: 1. a csapadék-tevékenységben - a közismert ciklikusságon kívül - van-e csökkenő irányzat? 2. az időjáráson kívül van-e más, emberi tevékenységekre visszavezethető oka a talajvíz süllyedésének? Az első kérdésre - nyolc hátsági csapadékmérő állomás adatait vizsgálva — azt válaszolhatjuk, hogy az elmúlt 70 évben az évi csapadékösszeg csak nagyon mérsékelten csökkent, viszont a csökkenés teljes egészében a talajvíztáplálás szempontjából sorsdöntő téli félévi csapadékhiány miatt következett be. Amíg a nyári félévi csapadékokban sem csökkenő, sem emelkedő trend nem mutatkozik, átéli félévi csökkenés 0,8 mm/év. A vizsgált időszak első 40 évében a téli félévi csapadék átlaga 250 mm, a legutóbbi 30 évben csak 210 mm, tehát kereken egyhavi téli csapadékmennyiség hiányzik! Ez a talajvízsüllyedés magyarázatánál igen figyelemreméltó érv. A Duna-Tisza közi Homokhátságon a helyi vízkészlet (az évi lefolyás), amint azt a Fehértó-Majsai belvízöblözetben mért adatok igazolják, sokkal drasztikusabban csökkent, mint a csapadék. Miért? Legfőképp azért, mert az 1-2 méteres tartós talajvízsüllyedés miatt a talaj sokkal több vizet be tud fogadni, mint korábban, s a csatornákba történő talajvíz-beáramlás is kisebb, hiszen jelentősen csökkent a beáramlási felület és a beáramlási sebesség is. A hátságon nem egy belvízcsatorna még nedves időszakokban is szárazon marad. A vízhozammérések tanúsága szerint az évi lefolyás a 60- as-70-es években többször is meghaladta a 40 mm-t, 1983 óta viszont a 10 mm-t is csak kivételesen lépi túl. Arra a kérdésre, hogy az időjáráson kívül van-e más oka is a talajvízsüllyedésnek, a válasz egyértelműen az, hogy van. Azt is tudjuk, hogy melyek azok a főbb emberi beavatkozások, emberi tevékenységek, amelyek itt közrejátszanak. Ezek: a felszín alóli vízkitermelés (talajvizhasználat, rétegvízhasználat), a földhasználatban bekövetkezett változások (ezen belül az erdősültség lényeges növekedése), a vízrendezés. Amit nem tudunk kellő bizonyossággal és elég pontosan, az az, hogy ezek a tevékenységek milyen mértékben, illetve milyen arányban járultak hozzá a vízszintsüllyedéshez. Saját vizsgálatainkkal (többváltozós regresszió-vizsgálatokkal) 1990-ben 50%-ra, 1992-ben 40%-ra becsültük az emberi tevékenységek hatását. A Szilágyi- Vörösmarty szerzőpáros 1993-ban 85%-ot „hozott ki”, egy közvéleménykutatás 1995-ben 45%-ra, Völgyesi István modellvizsgálatái 2000-ben 20%-ra tették az emberi tevékenység talajvízsüllyesztő hatását. E vizsgálatoknál nem csak a módszerek voltak eltérők, de a vizsgált tér és időszak sem teljesen azonos. Más a helyzet ma, mint 1990-ben, mert pl. a rétegvíztermelés tíz év alatt mintegy 40%-kal visszaesett, az erdősültség korábban szakadatlan növekedése megállt, a vízrendezés terén elég sok vizvisszatartó létesítmény épült stb. Ha a legkisebb, tehát a 20%-os emberi hatást fogadjuk el, akkor is leszögezhetjük, hogy nem a természetes állapottal, hanem egy megváltozott helyzettel állunk szemben. 410
