Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Aszálystratégiai kérdések
Aszálystratégiai kérdések A kettős működésű rendszerek fejlesztése Az Alföld szélsőséges éghajlati adottságai a vízelvezető és öntözőrendszerek létrehozását egyaránt szükségessé teszik. Mivel a vízelvezetés és az öntözés időben nem esik egybe, kézenfekvő, hogy a szinte mindenütt meglévő vízelvezető rendszereket kisebb-nagyobb kiegészítéssel átalakítsák és öntözővízszállítására is alkalmassá tegyék. Ennek a megoldásnak számtalan előnye mellett számos hátránya is van. Mégis ez az átalakítás az egyik legnagyobb és legreálisabb feladat az aszály elleni küzdelemben, és ez van összhangban a víz- gazdálkodásról szóló 1995. évi LVI1. törvénnyel, amely kimondja, hogy a vizek kártételei elleni küzdelem mind a víztöbblet, mind a víz hiánya elleni szervezett tevékenység, és mint ilyen, csak egységben hajtható végre. Duna-Tisza közi hátsági vízvisszatartás és vízpótlás A Duna-Tisza közi hátságon észlelt nagyfokú talajvízszint-süllyedés okait és a megoldás módozatait - kormányzati szervek megbízására - 1990 óta behatóan vizsgálják. A Kormány - egy összefoglaló jellegű KTM- KHVM kormány-előterjesztés nyomán - a 2087/1995. (IV. 3.) határozatában rögzítette a feladatokat. Az Országgyűlés 105/1995. (XI. 1.) OGY határozata a probléma kezelésére átfogó, összehangolt cselekvési program kidolgozását írta elő. 1996 elejére elkészült a vízvisszatartás és vízpótlás megvalósíthatósági tanulmánya és a környezeti hatástanulmány. A mintegy 100 milliárd forint értékű beruházás műszaki megoldása és gazdaságossága körül kialakult vita még nem zárult le. A Kormány 2286/1996. (X. 25.) számú határozata kimondja a további vizsgálatok szükségességét, és elrendeli a vizek visszatartására irányuló munkák megkezdését. Vízbázis-védelmi program Magyarországon az ivóvízellátás több mint 90%-ban felszín alatti vízkészletekből történik. Ezek jelentős része sérülékeny földtani környezetben van, vagyis nem védett a felszínről származó szennyezésekkel szemben. Általában ezek a területek rendelkeznek a legjobb vízbeszerzési adottságokkal, miközben a kiépített közműves vízellátó kapacitás több mint 60%- a van sérülékeny és - számtalan kisebb-nagyobb szennyezőforrás által - veszélyeztetett helyzetben. A hosszan tartó száraz időszakokban a felszín alatti vízkészletek meny- nyisége is csökken, ezért minőségük védelme még nagyobb jelentőséget nyer. A Kormány által 1995. augusztusában elfogadott célprogram az ivóvízbázisok biztonságba helyezését tűzte ki célul. A 15 éves program munkálatai 1994-ben kezdődtek meg. A központi költségvetésből eddig 560 406
