Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS ÉS A KÖZELMÚLT NAGY BELVIZEI Belvízi elöntések az Alföldön 1870-1985 között Az 1870-es és az 1880-as évek belvízi viszonyainak súlyossága néhány Szeged környéki példával illusztrálható. Babos (1957) által a víztársulati jelentésekből összegyűjtött adatok szerint Szeged környékén a múlt században 1871, 1879 és 1881 tavaszán keletkeztek a legnagyobb belvizek. Az 1871. évi bclviz idején a szegedi Fehér-tó medencéje annyira megtelt, hogy a Kiskunhalas és Kiskunmajsa felől levonuló vizek már nem fértek el benne, meghágták a partokat és elöntötték az egész tiszai mélyárteret, sőt elöntéssel fenyegették Szeged belterületét is. A körtöltéssel ekkor még nem védett város oltalmazása érdekében építették 1872-ben a Fehér-tó-Matyéri- csatomát, amelyen át a Fehér-tó veszélyes nagyvizeit részben a Tiszába lehetett levezetni. Az 1881. évi, addig észlelt legnagyobb belvízjárás idején a Tisza tartós árvize miatt a Matyér szabályozó zsilipje hat hónapon át zárva volt. Ezért a belvizek végül oly magasra duzzadtak, hogy szintjük mindösz- sze 30 cm-rel volt alacsonyabb a Tisza vízszintjénél. A Pest megyei „fenn- síki” részekről eddig nem tapasztalt mennyiségben futottak le a felszíni vizek a mélyártér felé. Az új sövényházi keresztgát két magas víztükör közé került; a Fehér-tó nyúlgátakkal magasított partjai az egyre emelkedő belvizeket nem tudták visszatartani, és a gátszakadásokon átzúduló belvizek ismét elöntötték a szegedi új körtöltésig az egész árteret. A belvízi elöntések a sövényháza-szegedi öblözetben 1879-ben és 1881-ben az öblözet területének közel 60%-ára terjedtek ki. Az Alföld más részein is a szóban forgó két esztendő volt leginkább belvizes. Zawadowski (1891) által összefoglalt adatok szerint a Tisza-völgyi Társulat kötelékébe tartozó ártéri területeken 1879-ben 390 ezer ha, 1881- ben 470 ezer ha volt belvíz alatt, beleértve a töltésszakadások, illetve a töltések áthágása alkalmával keletkező árvízi elöntéseket is. A csapadék- és léghőmérsékleti adatok vizsgálata is arra enged következtetni, hogy az Alföldön a XIX. század utolsó harmadában a legnagyobb belvizek 1881-ben alakultak ki. Az 1870-es évek második felében szinte minden évben átlag feletti csapadékmennyiség hullott le, aminek következtében a talajok egyre nagyobb mértékben telítődtek vízzel. Az ötévi csapadékösszeg a legtöbb állomáson 1881-ben érte el maximumát, a 3500-3800 mm-t(ez a mai csapadékmérőkkel mérve valamivel kevesebb lenne), s maga az 1881. év is na37
