Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Magyarország aszályossági zónái Aszályindexünk végleges formáját (PA1) felhasználva a sokévi átlagok alapján - a szomszédos Kárpát-medencei területekre is kiteijesztve - vázlatos eloszlástérképet szerkesztettünk (Pálfai 1992). E módszert továbbfejlesztve (a Petrasovits-féle agrohidropotenciállal kombinálva) a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottsága európai aszálytérkép megszerkesztését kezdeményezte (Pálfa i-Petrasovits— Venn es 1995). Végül megemlíthetjük, hogy Romániában a legutóbbi években a stratégiai tervezések számára a PAI átlagértékei alapján szerkesztették meg az ország aszályossági térképét. Előbb készítettek egy háromkategóriás változatot (Geicu 2000, Vranceanu-Canarache-Carstea 2000), melyen a terület aszályérzékenységét a következők szerint határozták meg: PAl=2-4 nem érzékeny, PAK4-6 érzékeny, PAI=6-8 nagyon érzékeny. Majd egy részletesebb, nyolc kategóriát elkülönítő térképet szerkesztettek, amelyen a talajadottságok figyelembevételével korrigálták a PAl-értékeket (Canarache- —Dumitru. 2000). A bemutatott ábrák egyöntetűek a tekintetben, hogy Magyarország legaszályosabb nagytája az Alföld, míg a Dunántúl és Eszak-Magyarország kevésbé az. Az aszályos, illetve a vízhiányos zónák határai azonban az egyes térképeken nem jelentéktelen különbséget mutatnak. Az ebből eredő bizonytalanságot igyekszik elosztatni (vagy legalábbis csökkenteni) a Magyar Tudományos Akadémia Kutatásszervezési Intézete megbízásából a VITUKI Rt. Argos Stúdiójában nemrég készült, általunk szerkesztett térkép {VITUKI 2002), melyet az alábbiakban ismertetünk. Az aszályossági térkép szerkesztési módszere és az aszályossági zónák Egy aszályossági térkép készítésénél az első eldöntendő kérdés, hogy a sok lehetséges aszálymutató közül melyiket válasszuk ki a feldolgozás számára. Az általunk bevezetett aszályindex (PAI) mellett döntöttünk, mert ez az aszály minden lényeges elemét együtt tartalmazza, s a tapasztalatok szerint jól kifejezi az aszály erősségét, mindemellett számítása nem túl bonyolult. A PAI választása mellett szól az is, hogy értékei elég sok állomásra és hosszú időszakra rendelkezésre állnak. A hosszú adatsor lehetőséget ad arra, hogy ne átlagértékekkel dolgozzunk, hanem a PAI egy meghatározott előfordulási valószínűségű értékét vegyük a térképszerkesztés alapjául. A PAI kiszámított értékeit 68 állomásra és az 1931-98 közötti évekre OMSZ-kiadvány tartalmazza (Pálfai-Boga-Sebesvári 1999). Ezt az adatbázist, amint arra az aszály előfordulási valószínűségét tárgyaló tanulmányban már utaltunk, a szükséges helyeken kijavítottuk és 2000-ig kiegészítettük, továbbá öt új állomás adataival kibővítettük. A térképszerkesztésnél végeredményben 73 állomás adatait használtuk föl. Az állomások egy részénél az észlelés, illetve az adatszolgáltatás a 90-es években megszűnt. Ilyen esetben a hiányzó adatot egy közeli másik állomás adatával pótoltuk. 365
