Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz definíciói és mérőszámai
A belvíz mérőszámai A belvíz egyik leggyakrabban használt mérőszáma a belvízzel elöntött terület nagysága, melyet hagyományosan helyszíni fölméréssel (szemrevételezéssel), újabban légi vagy űrfelvételek alapján határoznak meg, s általában hektárban fejeznek ki. A belvízvédelmi szakaszok szerint naponta végzett és vízügyi igazgatóságonként összesített fölmérések lehetővé teszik, hogy egy hosszabb (több hetes vagy több hónapos) belvizes időszakra vonatkozóan megállapítsuk a maximális elöntés nagyságát. Ha az év során több belvizes időszak (több belvizhullám) is kialakul, akkor előfordulhat, hogy egy adott belvízvédelmi szakaszon vagy vízügyi igazgatóságon belül másmás területen keletkezik belviz, s ilyenkor az év során elöntött összes terület nagyobb lehet, mint egy-egy belvízhullám maximuma. Ez különösen akkor következhet be, ha az egyes belvízhullámok különböző évszakban alakulnak ki. Az egy adott pillanatban (adott napon) mért belvízi maximum és az évi összes elöntés nagysága különösen az országos összesített adatokban térhet el jelentős mértékben. Fajlagos belvízi elöntésről beszélünk, ha az elöntött terület nagyságát a vizsgált teljes terület kiterjedéséhez viszonyítjuk. A fajlagos elöntést, vagy ha/km2 dimenzióban, vagy százalékos formában fejezhetjük ki (a számérték mindkét esetben ugyanaz). Mivel a területegységre vetített belvízkárok nagysága az évszaktól függően lényegesen eltérő, az éves adatok mellett célszerű megadni a belvízi elöntés évszakonkénti nagyságát is, mégpedig a következő időszakok szerint: a decembertől áprilisig terjedő időszakra (téli-tavaszi belvíz), a májustól augusztusig tartó időszakra (nyári belvíz) és a szeptember-november közötti időszakra (őszi belvíz). A belvízi elöntés tartóssága, vagyis az elöntés egy-egy éven belüli időtartama is fontos mutatószám. A belvízi elöntést a nyílt vízfelület nagysága alapján határozzák meg, de e mellett beszélnek még károsan túlnedveseciett területről is, amelynek nagysága esetenként a nyíltvíz felületek többszöröse is lehet, de ennek fölmérése szinte leküzdhetetlen technikai nehézségekbe ütközik, ezért csak durva becslésekre lehet szorítkozni. A belvízvédekezés szempontjából az elöntésben lévő víztérfogat, vagyis a tározódott vízmennyiség, ugyancsak lényeges adat lenne, azonban ezt elég ritkán határozzák meg, mert az elöntési mélységet nehezen lehet megmérni. A térben és időben is nagyon változó vízmélység átlagos viszonyok között 10- 20 cm-re becsülhető, esetenként azonban elérheti a 50-60 cm-t, sőt többet is. A belvízi lefolyás, illetve levezetés, szokásos mérőszáma egy adott vízgyűjtő kifolyási szelvényében mért vízhozam, amit m3/s-ban vagy m3/nap-ban (ezt m3/d-vel is jelölik) szokás megadni, adott esetben gravitációs levezetésre 35
