Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Az 1992. ÉVI ASZÁLY

ti területen, az Alföld északi peremén és a Sajó-völgyben közepes aszály, a Balaton keleti térségében és az Alföldön erős, illetve rendkívül erős aszály uralkodott. Az aszályindex értéke a vizsgált állomások közül Budapest, Cegléd, Hortobágy, Kecskemét, Tiszakécske állomásoknál a 14 °C/100 mm-t is meghaladta.

Az aszályindex vázolt területi eloszlásához hasonló képet mutat a talaj nedvességtartalma is, mely augusztus végére a 0-0,50 méteres rétegben az Alföld középső térségében a szántóföldi hasznos vízkapacitás 15%-a alá csökkent, az Alföld többi részén és a Dunántúl keleti felén 15-20% közötti volt. A 0,50-1,00 méteres rétegben általában 20-40%-os talajnedvességet lehetett megállapítani (Dunay-Tölgyesi 1993). A talajok nedvességtartalma, azok vízgazdálkodási tulajdonságaitól és az agrotechnikai tényezőktől (pl. a különböző elővetemények- től) függően is számottevő mértékben változott (Ruzsányi 1993).

Az aszály műszaki-gazdasági értékelése

Az aszályindex 1992. évi országos átlaga 9,92 °C/100 mm. Ez a sokévi átlagnak több mint kétszerese, s századunkban a második legnagyobb érték. Első helyen az 1952. évi aszály áll, amelynél az index területi átlaga 10,7 °C/100 mm.

Az 1931-92 közötti évek aszályindexeinek országos átlagait grafikus formában a 7. ábrán mutatjuk be. Ezen kiemelkedik a négy legaszályosabb év: 1935, 1952, 1990 és 1992. Az ábrán megfigyelhetjük az 1983 óta tartó, immár tíz éves száraz periódust, melyhez hasonló legutoljára 1943-52 között fordult elő.

RAI (“C/100 mm)

7. ábra. Az aszályindex országos átlagainak változása 1931-1992 között

315