Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Az 1992. ÉVI ASZÁLY

4. ábra. A leghosszabb nyári csapadékszegény időszak területi eloszlása

1992-ben

A talajvízállás változása

A talajvízszin terep alatti mélységének teljes körű (a teljes síkvidéki területre kiterjedő) meghatározását most nem végeztük el, csupán - a VITUK.I talajvízállás tájékoztatói és az ATIV1ZIG adatai alapján - megállapítottuk, hogy a november-augusztusi időszak közepes talajvízállása (H, m) 1991/92-bcn kb. ugyanannyi volt, mint 1989/90-ben, ezért a legtöbb állomásnál ezekkel az adatokkal számoltunk. A tárgyévi középvízállásnak a sokévi átlaghoz {H, m) viszonyított aránya (H/H), illetve annak területi eloszlása, a legsúlyosabb állapotokat a Duna-Tisza közi hátságon mutatja (Pálfai 1991), ahol a korábban megszokott 2 méter körüli talajvízmélységgel szemben általában 3-4 méteres mélységek alakultak ki (5. ábra).

Az aszály területi eloszlása

Az aszályjelenség tényezőkre bontott fenti elemzése után az ezeknek mintegy eredőjeként értelmezhető aszályindex 1992. évi értékeit az I. táblázatban foglaltuk össze, területi eloszlását a 6. ábrán mutatjuk be. A minősítéshez tudnunk kell, hogy a 6 alatti érték aszálymentességet, a 6-8 közötti mérsékelt aszályt, a 8-10 közötti közepes aszályt, a 10-12 közötti erős aszályt, a 12 feletti rendkívül erős aszályt jelez.

313