Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Az 1990. ÉVI ASZÁLY A felszín alatti vizek közül a talajvizet, illetve annak süllyedő szintjét a 3. és 8. ábrán mutattuk be. A karsztvizek - a Dunántúli-középhegységben és Észak-Magyarországon - ugyancsak érzékenyen reagáltak a hosszú szárazságra, szintjük és hozamuk jelentősen csökkent. Az 1990. évi vízrajzi adatok teljeskörű, részletes feldolgozása és értékelése külön tanulmányt érdemelne, különös tekintettel a szélsőséges kisvízi helyzetekre. Nem kevésbé fontos lenne a vízminőségi viszonyok behatóbb vizsgálata, az előbbiekkel összefüggésben. A kis vízhozamok, tározókban - tavakban a kis vízmélység, a nagy hőség, a változatlan szennyezőanyagterhelés, - mind olyan tényező, mely a víz minőségére külön-külön is, de együttesen még kedvezőtlenebbül hat. Az aszály következményei Az aszály káros következményei leginkább a mezőgazdaságot sújtják. Magyarországon 1990-ben-a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének becslése szerint (ÉT 1990) - a tervezettnél 2 millió tonnával (40%-kal) kevesebb kukorica, 170 ezer tonnával (30%-kal) kevesebb napraforgó és 1 millió tonnával (25%-kal) kevesebb cukorrépa termett. A gyepek és a pillangósok majdnem teljesen kiégtek. A zöldség- és a gyümölcsfélék, valamint a szőlők hozama is jelentősen csökkent, minőségük romlott. Az új szőlő- és gyümölcsültetvények közül sok kiszáradt. Az erdőgazdaságok két-három éves telepítéseinek egy része teljesen elpusztult. Az 1990. évi összes mezőgazdasági és erdőgazdasági aszálykárt a szakértők mintegy 50 milliárd forintra becsülik. Az aszály miatt az ország mezőgazdasági exportbevétele is csökkent, kb. 100 millió dollárral. A kedvezőtlen országos összképhez viszonyítva még súlyosabb helyzetbe kerültek egyes, a legaszályosabb körzetekben fekvő mező- gazdasági üzemek. Jellemző példa, hogy a kukorica ezeken a vidékeken, a tervezett 0,8-1,0 kg/m2-rel szemben, a legjobb talajadottságok mellett sem adott többet 0,3-0,35 kg/m2-nél, azaz a terméskiesés 60-70%-os volt. A csapadékhiány és a nyári hőség megnehezítette a vízellátást, bizonyos szempontból rontotta az üdülési lehetőségeket, és gátolta a vízi közlekedést. A lakossági vízellátás terén Budapesten a rendkívül alacsony Duna- vízállás ellenére nem volt lényeges zavar. Vízhiány csak időnként lépett fel, vízkorlátozást nem kellett elrendelni. Ehhez az ipari üzemek takarékosabb vízhasználata is hozzájárult (Szakács 1990). Országos viszonylatban a legtöbb probléma Észak-Magyarországon fordult elő, ahol a víztározók több egymás utáni évben sem töltődtek fel. A korábbinál mérsékeltebb ipari vízfogyasztás ellenére Egerben és Miskolcon, továbbá 50-60 községben többször is korlátozni kellett a vízszolgáltatást. Az ország egészét tekintve 305
