Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai Az aszályindex legkisebb értékei kifejezetten nedves, túlbő csapadékú és hűvös évekre utalnak. Ilyen volt pl. 1940, 1941, 1955, 1965, 1966, 1970, 1978 és 1980. Ezekben az években az Alföld egyes vidékein nagy területeket öntött el a belvíz. Belvízi elöntés természetesen más években is kialakult, sőt még aszályos évben is előfordult, pl. 1963, 1967 és 1971 koratavaszán. Elvégeztük az aszályindex 57 évi adatsorának trendvizsgálatát is. E szerint az aszályosság nagyon mérsékelt, alig észrevehető csökkenése mutatható ki, ami még nem jelenti az éghajlat stabilitásának megbomlását. Természetesen ez a tendencia a későbbiekben megváltozhat. A légkörre gyakorolt különféle emberi beavatkozások globális méretekben fölmelegedéshez és az aszályosság fokozódásához vezethetnek. Ha ez valóban így lesz, akkor az az Alföld aszályosságán is meg fog mutatkozni. Az aszály területi változása nem kevésbé érdekes, mint az időbeli, mert az aszály mértékében évente és sok év átlagában is lényeges területi különbségek figyelhetők meg. Az 1931. és az 1934. évi aszály leginkább a Tiszántúl északi felét sújtotta, az 1935. évi a Közép-Tiszántúlt és a Körösök vidékét, valamint a Duna- Tisza köze középső részét. Az 1946. évi aszály gócpontjai a Duna-Tisza köze középső részén és a Tiszántúl északi felén alakultak ki. 1947-ben az Alföld északnyugati peremvidéke volt a legaszályosabb. Az 1950. évi aszály legjobban a Tisza menti területeket és a Körösök vidékét sújtotta. 1952-ben a szinte mindenütt súlyos aszály Kecskemét és Szeged környékén érte el legnagyobb mértékét. 1962-ben az Alföld közepe, 1983-ban néhány tiszántúli körzet és főleg a Duna-Tisza köze északi része volt erősen aszályos. A vizsgált évek közül azokat emeljük még ki, amelyeknél az aszály területi eloszlása feltűnő különbséget mutat. így 1943-ban a Duna-Tisza köze,1958-ban és 1960-ban a Dél-Alföld, 1964-ben a Nyírség, 1973-ban a Duna-Tisza köze, 1976-ban pedig a Tiszántúl határozottan aszályosabb volt az Alföld többi részénél. Az aszályindex sokévi átlagának a legnagyobb területi értékel (PAI >5,5) az Alföld közepén, hozzávetőleg a Tiszafüred-Hortobágy-Püspökla- dány-Szeghalom-Szarvas-Szentes-Kiskunfélegyháza-Izsák-Kunszent- miklós-Ócsa-Cegléd által körbehatárolt térségben találhatók. Irodalom AmbrózyP., 1986: Meteorológiai Világnap: éghajlatváltozás, aszály, elsivatagosodás. Légkör, 2. pp. 2—5. Antal E., 1987: Éghajlatváltozás, aszály, mezőgazdaság. Kézirat. (Háttéranyag) Balogh S. (szerk.), 1976: Nehéz esztendők krónikája. 1949-1953. Dokumentumok. Gondolat Kiadó, Budapest. Balogh S., 1986: Magyarország története 1918-1975. Tankönyvkiadó, Budapest. 290
