Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Az 1794. ÉVI RENDKÍVÜLI SZÁRAZSÁG EMLÉKEZETE A szűk esztendő főképp a szegényebb néprétegeket juttatta sanyarú sorsra. Szentesen, ahol „ 1794-ikk Esztendőbe semmi féle élet sem széna egy szóval semmi sem termett mivel sem tavasszal sem nyáron semmi eső nem volt sem harmat nem járt tsak a sok szél vész és ekkor következő télenn oj szűk idő lett hogy az emberek kénteleníthettek túl a Kurtzánn gyékény tövet ásni mejet béngyélének neveztek el és azt meg szárították meg törték így pogátsának meg sütötték így táplálták sok szegény emberek magokat és a következő évbe a Császár osztogatott ki vetni való búzát árpát a lakosoknak. ” (Zalotay Elemér: Petrák Ferenc krónikája. Szentes, 1933. 6. oldal.) Kiskunhalason ,,Ezen esztendőben szerfelett való szárazság uralkodott, egész tavaszon és nyáron által majd semmi eső nem volt, az ég kárpitja reggel és estve veres levegővel volt beborítva, és harmat is megszűnt lenni. Ezek miatt lett a gabona és széna szükség. ” (Tooth János: Kis-Kun-Halas története. Nagy-Kőrös, 1861.48. oldal.) További részletek a Magyar Hírmondóból. Halasról, június 20-án: ,,Az időnk sovány, és sem szénánk sem semmiféle életünk s gabonánk nem lesz. ” Gyuláról, június 21-én: ,, Felette nagy szárazság jár nállunk, úgy hogy a marha döglik. Sem legelő, sem széna, sem élet nem lessz. ” A Szolnokról június 25-én kelt híradás azt közli, hogy itt némely értetlenek a nagy szárazság okát a boszorkányokban keresték „minek okáért sürgették, hogy a boszorkányságról gyanús Asszony-személlyek vizsgáltassanak meg, fórösztés által. ” Debrecenből, július 5-én: „nálunk és a körülöttünk levő Helységekben, nem is aratás (mint hajdan szokott lenni) hanem csak kaszálás lészen, kivált a tavaszi vetésekre nézve, a melyek a legjobb helyeken is, tsak egy bak arasznyiak: sőt bár sok hellyeken kaszálni lehetne. ” Egy külföldi utazó, aki a honi mocsarak és a madárvilág után tudakozódott, hallotta, hogy egy mérföldnyi távolságra is lehet csónakázni és számtalan vadat lőni, kellemetlenül csalódott, mikor megtudta, hogy „az idei nagy szárazság miatt, minőre még a legidősebb emberek sem emlékeznek a körülmények egészen megváltoztak s a környéken több mérföldnyire, a folyókat kivéve, egy csepp vizet sem találhatni s így semmiféle vízimadár sincs, legfeljebb egy néhány elég távoli helyen... leginkább a legritkább darabok, melyek máskor itt épen nem ritkák, mint a fehér kócsag, a pelikán stb. jelenleg épen nincsennek itt. ” (Gróf Hoímannsegg utazása Magyarországon 1793-94-ben. Bp. 1887. 88. oldal.) A fent idézetteken kivül a nagy szárazságról szólnak az ország más vidékeiről is (Jászberény, Rábakovácsi, Ráckeve, Szatmárnémeti, Szarvas, Sződ, Újvidék, Vas megye stb.). Az aszály nemcsak az Alföldet, de az erdélyi és a felvidéki területeket is sújtotta. A folyók alacsony vízállása miatt akadozott a hajózás, pl. a Maroson, s ez sóhiányt is okozott. A Duna augusztus végén áradt meg, elborítva a Csallóközt, de a kiszáradt földek a ki- ömlő viz felét könnyen elnyelték. (Réthly A. idézett munkája.) Az 1794. évi nagy szárazságról több költőnk is megemlékezett. Egyikük verses énekének csupán a címét közöljük, mert az is érzékelteti a helyzet 277
