Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Az 1794. ÉVI RENDKÍVÜLI SZÁRAZSÁG EMLÉKEZETE A szűk esztendő főképp a szegényebb néprétegeket juttatta sanyarú sorsra. Szentesen, ahol „ 1794-ikk Esztendőbe semmi féle élet sem széna egy szóval semmi sem termett mivel sem tavasszal sem nyáron semmi eső nem volt sem harmat nem járt tsak a sok szél vész és ekkor következő télenn oj szűk idő lett hogy az emberek kénteleníthettek túl a Kurtzánn gyékény tövet ásni mejet béngyélének neveztek el és azt meg szárították meg törték így pogátsának meg sütötték így táplálták sok szegény emberek magokat és a következő évbe a Császár osztogatott ki vetni való búzát árpát a lakosok­nak. ” (Zalotay Elemér: Petrák Ferenc krónikája. Szentes, 1933. 6. oldal.) Kiskunhalason ,,Ezen esztendőben szerfelett való szárazság uralkodott, egész tavaszon és nyáron által majd semmi eső nem volt, az ég kárpitja reg­gel és estve veres levegővel volt beborítva, és harmat is megszűnt lenni. Ezek miatt lett a gabona és széna szükség. ” (Tooth János: Kis-Kun-Halas története. Nagy-Kőrös, 1861.48. oldal.) További részletek a Magyar Hírmondóból. Halasról, június 20-án: ,,Az időnk sovány, és sem szénánk sem semmiféle életünk s gabonánk nem lesz. ” Gyuláról, június 21-én: ,, Felette nagy szárazság jár nállunk, úgy hogy a marha döglik. Sem legelő, sem széna, sem élet nem lessz. ” A Szolnokról jú­nius 25-én kelt híradás azt közli, hogy itt némely értetlenek a nagy száraz­ság okát a boszorkányokban keresték „minek okáért sürgették, hogy a bo­szorkányságról gyanús Asszony-személlyek vizsgáltassanak meg, fórösztés által. ” Debrecenből, július 5-én: „nálunk és a körülöttünk levő Helységek­ben, nem is aratás (mint hajdan szokott lenni) hanem csak kaszálás lészen, kivált a tavaszi vetésekre nézve, a melyek a legjobb helyeken is, tsak egy bak arasznyiak: sőt bár sok hellyeken kaszálni lehetne. ” Egy külföldi utazó, aki a honi mocsarak és a madárvilág után tudakozó­dott, hallotta, hogy egy mérföldnyi távolságra is lehet csónakázni és szám­talan vadat lőni, kellemetlenül csalódott, mikor megtudta, hogy „az idei nagy szárazság miatt, minőre még a legidősebb emberek sem emlékeznek a körülmények egészen megváltoztak s a környéken több mérföldnyire, a fo­lyókat kivéve, egy csepp vizet sem találhatni s így semmiféle vízimadár sincs, legfeljebb egy néhány elég távoli helyen... leginkább a legritkább da­rabok, melyek máskor itt épen nem ritkák, mint a fehér kócsag, a pelikán stb. jelenleg épen nincsennek itt. ” (Gróf Hoímannsegg utazása Magyaror­szágon 1793-94-ben. Bp. 1887. 88. oldal.) A fent idézetteken kivül a nagy szárazságról szólnak az ország más vi­dékeiről is (Jászberény, Rábakovácsi, Ráckeve, Szatmárnémeti, Szarvas, Sződ, Újvidék, Vas megye stb.). Az aszály nemcsak az Alföldet, de az er­délyi és a felvidéki területeket is sújtotta. A folyók alacsony vízállása miatt akadozott a hajózás, pl. a Maroson, s ez sóhiányt is okozott. A Duna au­gusztus végén áradt meg, elborítva a Csallóközt, de a kiszáradt földek a ki- ömlő viz felét könnyen elnyelték. (Réthly A. idézett munkája.) Az 1794. évi nagy szárazságról több költőnk is megemlékezett. Egyikük verses énekének csupán a címét közöljük, mert az is érzékelteti a helyzet 277

Next

/
Thumbnails
Contents