Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA meghatározható az optimális kiépítési mérték, vagyis a mértékadó fajlagos vízhozam. Ezzel a módszerrel - főként a tiszalöki és a kiskörei öntözőrendszer térségében - több belvízrendszert méreteztek. Az eredményeket fölhasználva olyan grafikus segédlet készült, amelyről a gazdaságos fajlagos kiépítés - 50 km2-nél nagyobb vízgyűjtő esetén - egyetlen paraméter, az ún. talajkötöttségi mutató függvényében megállapítható. Kisebb vízgyűjtőknél a leolvasott érték 10-30%-kal növelendő. Az öntözetlen területre és a 40%-os beöntözöttség esetére külön-külön görbe készült. A módszert, illetve a segédletet ismerteti a „Vízügyi létesítmények kézikönyve” (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974). Vízháztartási módszerek A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságon Csipái Imre a mértékadónak tekintett 1965/66. évi téli-tavaszi belvizes időszak vízháztartási viszonyainak elemzésével, mért adatok felhasználásával, a különböző talaj féleségekre vonatkozó fajlagos levezetési értékeket határozott meg. Ezeket a szóban lévő műszaki irányelvek szövegjavaslat-tervezete - a módszer továbbfejlesztésének eredményeként - a tavaszi maximális talajvízállás sokévi átlaga szerint differenciálva adja meg. A javasolt kiépítési értékek 500 km2-es vízgyűjtőre érvényesek. Ettől eltérő területnél szorzótényezőt kell alkalmazni, melynek értékeit a szövegjavaslat a T1V1Z1G tapasztalatai alapján közli. Külön táblázat igazít el a belterületi vízhozamról. Meg kell említenünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az 1970- es években Ravasz Tibor által kidolgozott vízháztartási módszert is, mely üzemi méretekben érvényes. Leírását megtaláljuk a „Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás” című könyvben (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982). E módszert területi tényezővel kombinálva nagy térségekre is alkalmazták, pl. Csongrád megye vízrendezés-fejlesztési tervének készítésénél (Hidrológiai Közlöny 1979/12). Mintaöblözetek mért adatain alapuló módszer A 22 km2-es kondorosvölgyi belvízi mintaöblözetnek és a Mirhó-Gyolcsi mintaöblözet 11 km2-es XII. részöblözetének mért lefolyási adatait a mértékadó fajlagos belvízhozam meghatározása céljából először Oroszlány István dolgozta fel. A különböző gyakoriságú napi lefolyási értékeket - logaritmikus léptékben - a talaj 5 órás kapilláris vízemelése függvényében ábrázolta, az összetartozó pontokat egyenessel kötötte össze. Ezekről bármely más talajadottságú vízgyűjtő lefolyási értékei leolvashatók. Ezt a bázisadatot a tervezett csatomasűrűségnek megfelelően még korrigálni kell. A módszer leírása többek között megtalálható a „Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás” című 212
