Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz definíciói és mérőszámai
A BELVÍZ DEFINÍCIÓI ÉS MÉRŐSZÁMAI zepére tehető. Valamikor ebben az időszakban születhetett meg tehát a belvíz fogalma, amit eleinte nem mindenki nevezett belvíznek. Például a Gazdasági Lapok ismeretlen szerzője Az állóvizekről című vezércikkében (1856) e vizekről, mint az Alföldön az okszerű gazdálkodás egyik ellenségéről ír, s úgy tűnik, hogy lényegében a mai értelmű belvizekre gondol: „Az okszerű gazdászatnak az Alföldön, egyik - nagy figyelmet érdemlő — ellensége, az állóvizek. E vizek, vagy oly földön gyűlnek össze, melynek alrétege a hó- és esővizet át nem bocsátja, vagy pedig ahol a földnek, a folyók felé kellő lejtőssége nincs, s a hó- és esővíz a magasabb helyekről az alantabb fekvőkre lefolyt. Ezen helyeken, melyek sokszor igen terjedelmesek, miután t.i. azok, vízzel elégségesen saturáltattak (átitatottak), szoktak elterülni a vidék egészségi állapotának is nem csekély veszélyeztetésével azon tespedő víztükrök, melyeket rendesen csak a tavaszi napoknak melege szokott elpárologtatni.” A fentiek szerint 1856-ban a szaksajtóban még nem használták a belvíz kifejezést, amely valószínűleg valamikor az 1850-es évek végén vagy az 1860-as évek elején teijedt el, illetve a vízmentesítéssel összefüggésben ekkor használták először. Czuczor Gergely és Fogarasi János szótára (1862) tartalmazza ugyan a „belvizek” címszót, de az az ország határain belül található ásványi és gyógyvizekre vonatkozik. A „belvizek”-et egyébként megtaláljuk a Magyar Tudós Társaság által 1835-ben, illetve 1838-ban közrebocsátott magyar-német zsebszótárban is, mint a szárazföldi vizek szinonimáját. A Csallóköz vízmentesítéséről szóló munka (1865) szerzője már a belvizek ásott csatornákon való elvezetéséről és a folyókba való kieresztéséről ír. Belvizek alatt a folyók, illetve azok töltései által bezárt területen keletkező fakadó, eső és hó vizeket, valamint a forrásvizeket érti. Föltehető, hogy az 1860-as évek elején, de talán még korábban, az Alföldön is elteijedt a belvíz szó használata, hiszen ekkor már igen jelentős vízrendezési munkálatokat végeztek a Tisza és mellékfolyóinak ármentesitett területén (Babos-Mayer 1939). Például a Felső-Szabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízlevezető Társulat történetének leírása (1896) szerint a társulat árterületén (a Rétközben) 1863-ban elkészült a „belcsatomázási hálózat”, vagyis az ártér közepén húzott „Bel főcsatorna” és 22 mellékcsatoma. A főcsatorna neve, ami később Belfő-csatomára változott, nyilván a belvizek levezetésére utal. A belvizekkel kapcsolatos problémákat törvényileg elsőízben a vízszabályozási társulatokról szóló 1871. évi XXXIX. törvény érintette (Fejér 1997). A belvíz szóval hivatalos formában itt találkozunk először. A törvény 23. §-a így szól: „Armentesitő társulatok a belvizek által érdekeltekkel egyetértve, hatáskörükbe vonhatják az azok által borított területek mentesítését is; arról pedig minden esetben gondoskodni tartoznak, hogy a belvizeknek lefolyása munkálataik által ne akadályoztassák, és azok számára ugyanannyi és oly biztos lefolyást, a menynyi s a minő a szabályozás előtt volt, biztositani kötelesek.” (Dános 1919). 18
