Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Belvíz a települések belterületén

A VÍZELVEZETÉS HELYZETE OROSHÁZA BELTERÜLETÉN

Vízállás a terep alatt {m ]»

2. ábra. A talajvízállás változása egy külterületi észlelőkútban 1961-1988 között (közép- és szélsőértékek)

A talajvízállás szélső értékeit figyelemmel kísérve megállapíthatjuk a talajvízszint ingadozásának mértékét: az előfordult legmagasabb és legalacsonyabb vízállás közötti különbség közel 3 méter. Az éven belüli ingadozás általában 1,0-1,5 m. A maximumok rendszerint tavasszal, kivételesen nyár elején, vagy még később alakulnak ki, a minimumok pedig rendszerint október-november hónapban.

A talajvíztükör felszín alatti mélységének területi különbségeiről és a talajvíz mozgásának irányáról nagy vonalaiban a Földtani Intézet térképei tájékoztatnak (MAPI 1984). Az 1978. júliusi fölmérés alapján a talajvíz szintje a város déli részén 1-2 m mélységben, északi részén 2-3 m mélységben helyezkedett el. A talajvíztükör tengerszint feletti helyzete nagyjából délkelet- északnyugat irányú talajvízszivárgásra utal. A talajvíz utánpótlódási területéhez számíthatjuk a Maros teljes hordalékkúpját, amelynek durva homokos-kavicsos üledékei éppen Orosháza térségében végződnek.

Ettől nyugatra a vízvezető rétegek egyre jobban beszűkülnek, ezért Orosházán, illetve környékén időnként talajvíz-feltöréseknek lehetünk tanúi (Pálfai 1986). Ilyen talajvíz-feltörési zóna pl. a várostól nyugatra fekvő terület, ahol a talajvíztükör 1978 nyarán is 0-1 m mélységben helyezkedett el (MÁFI 1984).

A talajvízszint alakulására az éghajlati tényezőkön kívül bizonyos emberi beavatkozások is hatással vannak. Legfőképp a szennyvizek szikkasz- tásos elhelyezése okozhat belterületen talajvíz-emelkedést. Ezzel a problémával egy későbbi fejezetben részletesen fogunk foglalkozni. Ezt a hatást

159