Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Belvíz a települések belterületén
BELVÍZ A TELEPÜLÉSEK BELTERÜLETÉN A vízelvezetés helyzete Orosháza belterületén Orosháza város műszaki kérdésekkel foglalkozó szakemberei 1987 novemberében - fölkeresve az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságot - vázolták a város belterületének vízelvezetési gondjait, s egy átfogó állapotvizsgálat elvégzését kérték, amely alapján javaslatok tehetők a helyzet javítására. 1988 tavaszán több alkalommal bejártuk a helyszínt, szemügyre vettük a csapadékelvezető hálózatot, a talajvízviszonyok közelebbi megismerése céljából pedig méréseket végeztünk. Vizsgálataink eredményét egy tanulmányban foglaltuk össze (AT1VIZ1G 1988). Az alábbiakban e tanulmány rövidített változatát közöljük. Először áttekintjük a vizsgált terület természeti adottságait, majd a nagytérségi vízelvezető rendszereket ismertetjük, bemutatjuk a szennyvízelvezetés és a csapadékvíz-elvezetés kapcsolatát. Ezek után térünk rá a belterületi csapadékvíz-elvezető hálózat leírására, a vízelvezetés tapasztalataira, s végül a fejlesztési javaslatok megfogalmazására. A fejlesztési javaslatokból 1988 óta több megvalósult, illetve a fejlesztési munkálatok megkezdődtek, ennek ellenére a bemutatott tanulmány adatai és megállapításai a későbbiekben is hasznosak lehetnek. Természeti adottságok Domborzati és földtani adottságok Orosháza város az Alföld DK-i részén helyezkedik el, a Tisza, a Körösök és a Maros által közrezárt térség középpontjában, átlagosan 90 m-es tengerszint feletti magasságban. A város belterületének nyugati-északnyugati része, különösen a vasút fölötti terület, magas fekvésű, a déli-délkeleti városrész viszonylag alacsony. A legalacsonyabb térség a város keleti szélén, az Oláh István és a Fürdő utcától keletre található (/. ábra). Vízelvezetési szempontból figyelemre méltó e terület teknőszerű, a 88,5 méteres szintvonallal körbezárt alakja. Vizsgált területünk sekélyföldtani fölépítését a Magyar Állami Földtani Intézet térképei alapján jellemezhetjük (MAF1 1984). A felszíni humuszos talajtakaró a város nagy részén löszön képződött, de a délkeleti városrészben iszapon, az északi városrészben homokon. A felszín vízáteresztő képessége ennek megfelelően a homokkal borított területeken a legjobb, az iszapos területeken a legrosszabb. A felszín alatt két méter mélységben ta155
