Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképe munkatérképeken is megadták, - a vízügyi igazgatóságok által fejlesztésre javasolt területek és az ökológiai körzetek feltüntetésével. Magyarország agroökológiai potenciáljának a Magyar Tudományos Akadémia által irányított felmérése, melynek eredményeit 1980-ban mutatták be (Láng-Csete-Hamos 1983), a belvízzel veszélyeztetett területek meghatározására is kitért. A vízügyi szolgálat 1970-1979-es évekre vonatkozó belvizes térképanyaga alapján agroökológiai körzetenként megállapították a belvízfoltok összterületét és a körzetek területéhez viszonyított százalékos arányát. Az egyes agroökológiai körzeteket három bel- vízelöntési fokozat (közepesen, erősen és igen erősen veszélyeztetett terület) megadásával minősítették. 1979-1980-ban az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében behatóan elemezték a belvízképződésre ható talajtani tényezőket ( Váral/yay és mások 1980, 1981), és előbb Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, valamint Szolnok megyére, majd további síkvidéki területekre (Bács-Kiskun, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár megyék, a Dunántúl síkvidéki területei) megszerkesztették „A belvízképződésre ható talajtani tényezők” című 1:100 000 méretarányú térképsorozatot. A sík, illetve 5%-nál kisebb lejtésű területeken feltüntették azokat a helyeket, ahol: belvízveszély talajtani okok miatt gyakorlatilag nincs, illetve az csekély, közepes (három alkategóriával) vagy nagy (három alkategóriával). A kategórián belüli alkategóriák a belvízveszély csökkentésének lehetséges módját (agrotechnikai eljárások, kémiai eljárások, ta- lajvízszint-szabályozás) adják meg. A domb- és hegyvidéki (5%-nál nagyobb lejtésű) területeken belvízképződés többnyire csak lokálisan jelentkezhet, s ebben a talajtani tényezők szerepe másodlagos. Az egyes kategóriákhoz tartozó területekről és azoknak az összterülethez viszonyított arányáról megyénkénti táblázatos kimutatást állítottak össze. A talajadottságok és a talajvízviszonyok együttes számbavételével szerkesztett áttekintő térkép (Nagy 1982) jó megközelítést nyújt hazánk belvíz- veszélyes területeinek topografíkus elhelyezkedéséről. A szerző a térkép- szerkesztésnél a talajok belvízképződésre való hajlamossága szerint - Magyarország genetikus talajtérképe alapján - négy csoportot különböztetett meg, és ugyancsak négy kategóriát különített el - az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965) alapján - a talajvíztükör átlagos mélysége szerint (talajvíztükör 0-2 m között, 2-3 m között, 3-4 m között és 4 m alatt). A két térkép szintéziséből kiadódó 16 féle kombinációt a belvíz-veszélyeztetettség mértéke szerint három csoportba sorolta, s így szerkesztette meg a belvízveszélyes területek térképét. Az újabb Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítése során a potenciális belvízveszély területi különbségeinek jellemzésére a tényleges belvízelöntések fölmérésén alapuló, az elöntési gyakoriságot tükröző térképes módszert dolgoztunk ki (Pálfai 1981). E módszert először a Békés megye területhasznosítási koncepciójához készülő vízügyi szakvéleménynél alkalmaztuk, majd az AT1V1Z1G teljes területére megszerkesztettük a belvízgyakorisági 143
