Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE

lenkező irányú ívet ír le, ami azt jelenti, hogy időben először az elöntések alakulnak ki, majd ebből képződik a lefolyás. A hurok kezdeti és végső szakasza ettől eltérően alakulhat, ami a talajvízből származó lefolyást jelzi. A belvízi hurokgörbe rendszerint „szabálytalan” alakú, azaz kisebb ellenívekkel tagolt, mutatva a csapadék vagy az olvadás változó intenzitását, lüktető jellegét. All. ábrán a hurok behorpadása is ilyen, a belvízhullám megtorpanását eredményező hatást tükröz.

Fajlagos elöntés [ ha/km2 ]

11. ábra. Belvízi hurokgörbe (Alsó-Tisza balparti tájegység, 1975. június-július)

A képződött összes belvíz

Korábbi beszámolónkban utaltunk arra, hogy a kerettervi munka során megpróbáltuk az elöntésbe kerülő és a lefolyt belvízmennyiséget folyamatosan (naponta) összegezni, azaz a képződött összes belvíz mennyiségét meghatározni. A Kienitz (1962) ötletéből kiinduló és Török László módszerével elkezdett vizsgálatokból arra lehetett következtetni, hogy a naponta képződő összes belvíz csúcsértéke a téli-tavaszi időszakban kb. kétszerese, nyáron közel háromszorosa a napi lefolyási csúcsnak. A havonta képződő összes belvízmennyiség a Heves-Délborsodi tájegységben végzett vizsgálatok tanúsága szerint alig tér el a havi lefolyástól (Kőris és Winter 1985).

A belvízi elöntés és lefolyás kapcsolatának vizsgálata terén még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. E kérdéskör beható tanulmányozása többek között elősegítheti, hogy jobban föltárhassuk a vízrendezésnek (általában az emberi beavatkozásoknak) a belvízi viszonyokra gyakorolt hatását.

124