Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

A BELVIZEK HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE A lefolyás tartóssága A belvízi lefolyás tartósabb, mint a belvízi elöntés (a levonulási idő, va­lamint a talajból kiszüremkedő vizek és a talajvízből származó hozzáfolyás miatt), de a szakaszosság, a lefolyás rövidebb-hosszabb szünetelése ugyan­csak megfigyelhető (5. ábra). A 7. ábrán az Alsó-Tisza balparti tájegység­ről származó lefolyás tartóssági felületét mutatjuk be. Az ábra a különbö­ző előfordulási valószínűségű napi lefolyások tartósságáról tájékoztat. A havi lefolyások és az évi lefolyás A havi lefolyásokat az Alsó-Tisza balparti tájegység 5. ábrán bemutatott alapadataiból határoztuk meg. Eloszlásvizsgálatuk eredményét a 8. ábra foglalja össze. Látható, hogy a legnagyobb havi lefolyások februárban és márciusban, a legkisebbek augusztusban fordulnak elő. Közben kirajzoló­dik egy júniusi-júliusi másodmaximum is. 8. ábra. A havi lefolyások különböző előfordulási valószínűségű értékei az Alsó-Tisza balparti tájegységben Az évi lefolyás 1966-1980. évi átlagértékeit korábban az összes belvízi táj­egységre térképes formában, az Alföld tájegységeire táblázatban is közöltük. Az

Next

/
Thumbnails
Contents