Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE A II. táblázatból látható, hogy a fajlagos elöntések tájanként és évenként lényegesen eltérnek. Az egyes tájakon a legnagyobb elöntések a következő években fordultak elő: a Kisalföldön 1965-ben, a Duna-völgyben 1970- ben, a Felső-Tisza vidékén 1967-ben, a Közép-Tisza vidékén 1963-ban, a Körösök és a Berettyó vidékén 1979-ben, az Alsó-Tisza vidékén 1966-ban. Feltűnő a Duna-völgy 1978 óta tartó belvízmentessége, mely főképp időjárási okokkal magyarázható, de nincs kizárva bizonyos, a vízrendezés körén kívüli emberi beavatkozások hatása sem. Az egyes tájak „belvizességét” leghívebben a fajlagos elöntések eloszlásával jellemezhetjük (3. ábra). Eszerint leginkább belvizes a Felső-Tisza, valamint a Körösök és a Berety- tyó vidéke, közepesen belvizes a Közép-Tisza és az Alsó-Tisza vidéke, legkevésbé belvizes a Duna-völgy és a Kisalföld. 3. ábra. Az évi legnagyobb fajlagos elöntés előfordulási valószínűsége Magyarország nagyobb síkvidéki vízgyűjtőin 113
