Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE Belvizes térképünknek Magyarország árvízvédelmi térképével való ösz- szehasonlításából kitűnik, hogy a belvízmentes területek egyben az árvi­zektől is mentesek, ami a domborzati és az ezzel összefüggő talajtani ténye­zőknek a belvizképződésben betöltött lényeges szerepére utal (az árvízjár­ta területek mélyebb fekvésűek, talajuk kötöttebb, iszaposabb). A „tétel” azonban fordítva nem igaz, vagyis az árvíz által nem veszélyeztetett egyes területek még lehetnek belvizesek, pl. a Duna-Tisza közi hátság, a Mátra- alja, a Nyírség, a Maros hordalékkúpja. Itt a belvizek kialakulásában az időnként igen magas talajvízszint a döntő tényező. A Duna és a Dráva men­ti területek (Szigetköz stb.) belvizeinek kialakulásában - a felfakadó vizek­kel - a folyók árvizei játszák a főszerepet. A belvízi lefolyás tájegységenkénti vizsgálatát egyrészt az évenkénti és az évszakonkénti legnagyobb napi lefolyás, másrészt az évi teljes lefolyás meghatározására terjesztettük ki, s az 1966-1980. évi adatsorokból meg­szerkesztettük ezek eloszlásgörbéit. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyás eloszlását néhány tájegységre a 6. ábrán mutatom be. A legnagyobb napi lefolyások 10%-os előfordulási valószínűségű értékeit és az évi teljes lefo­lyás átlagértékeit az alföldi tájegységekre vonatkozóan az I. táblázatban közlöm (a dunántúli tájegységekre csak becsült adataink vannak). Az Al­föld belvízi tájegységeinek elhelyezkedése és az évi átlagos lefolyás terüle­ti változása a 7. ábrán követhető nyomon. Lefolyás [mm/d] Előfordulási valószínűség [%] 6. ábra. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyás előfordulási valószínűsége né­hány belvízi tájegységben 100

Next

/
Thumbnails
Contents